• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

XXVIII. A Te utad

Ez nem lehet igaz! Ilyen nincs, csak a filmekben…
De sokan vagyunk így ezzel.
Bár kevesen gondolunk arra, hogy a filmeket is az ÉLET írja.

Az ÉLET nagy színpadán, ahol mindannyian szerepet játszunk, sok emberrel összehozott a sors.
Láttam sikert és bukást, boldogságot és fájdalmat. Megéltem magam is pompát és szegénységet egyaránt.
Voltam fent és estem nagyon mélyre… de mindig volt valaki, akit a Nagy Rendező arra a helyre irányított, ahol éppen jelenésem volt – hogy átsegítsen a pillanatnyi „lámpalázas” időszakon.

Egy–egy életesemény kapcsán felismerni véljük saját életünk részleteit mások sorsában. Ez talán azért lehetséges, mert az emberi sorsok egybefonódnak, mert minden mindennel összefügg.
Egy–egy élethelyzet mindenkit ott érint, a legjobban ahol sérült, ott a leggyengébb – ahol van még tanulni valója.

Életem történései rávilágítanak arra, hogyan omlik romjaira egy „birodalom”, mely titkok és hazugságok sokaságára épült.
Hogyan válik az anyag értéktelen semmivé az Igazság oltárán, s az Igazság földre érkező Isteni Energiája hogyan égeti ki az álságokra épült kapcsolatokat.

Egy bölcs ember egyszer azt mondta Nekem – bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Tehát – mindennek megvan a maga ára.

Mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni.
A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre.
Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteségeket.

Amikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni.

A könnyek, jéggé fagyott gyöngyszemek
– melyek a Szeretet melegétől megolvadnak, végigfolyva arcodon…

A legokosabb, ami hirtelen kicsusszan a szánkon, ha valakit könnyek között találunk: ne sírj!

Miért is ne? Talán kényelmetlen?

A sírás jótékony hatású A valódi, fájdalom fakasztotta könnyek sok méreganyagot tartalmaznak. Ezek a sírás útján távoznak a szervezetünkből. Igazán kár lenne visszatartani! 

Ha fájdalom ér, ha meghatódsz, ha jólesik – sírj csak.

A sírás része a tisztulásnak, az elengedésnek, ami létfontosságú feltétele a saját békénk és szabadságunk megteremtésének.

Engedd, hogy tisztuljon az emlék, a program, amit adott esetben te magad teremtettél – de az is lehet, hogy sok-sok emberöltőn át megörököltél, s most cipeled magaddal.

Sírj, amíg jólesik.

De egy valamire vigyázz! 
Ne sajnáld magad, ne szenvedj, ne akarj másokból „együttérzést” kiváltani a könnyeid által. Mert magadnak ártasz vele, hisz könnyeiddel mélyíted a sebet. Saját sebedet.

Szeresd magad annyira, hogy nem ártasz magadnak többet.

Tudd, hogy ez a helyzet is ajándék volt neked. Általa erősebb lettél.

Ne arra törekedj, hogy igazad legyen – hanem, hogy Igazat mondj!

Tudtad, hogy nem a vér a legfontosabb?
A legfontosabb az összhang, az azonos irány, közös ügy, az együttes hasznosulás.
Születünk valahová, de dolgunk általában nem velük van.
Hanem másokkal, akik máshová születtek.

A szeretet marad, a vér köt, de a továbblépő, a dolgába beleálló, a kétséget az Isteni Szent-háromsággal feloldó embernek egy belső és mélyebb közössége is kialakul. Akikkel együtt dolgozik.

Sokan és elég hosszú időn át használják a vér kötelékét rejtőzködni, kifogásként, béklyó gyanánt – magukat visszafogva a fejlődésben.

Tartozom, igen, feléjük és hozzájuk – felelősségem is van, de legelőször Én kell jól legyek, hogy adnom legyen miből.
Tehát az első Én vagyok, a feladatom, a Lélekcsaládom, akikkel ezen együtt munkálkodunk.
Családunk tagjai ebben csak annyira részesek, amennyiben ez az ügy velük is közös, ha ők is erre jönnek. Hisz nincsen közösség közös irány nélkül!

Magamat és másokat is akadályozok, ha családi kötelékemet mindenek elé helyezem és háttérbe szorítom azokat, akikkel feladatom közös.

Ez nem a biológiai család ellen szól!

Ők fontosak és meghatározóak az életemben, de miattuk az úton nem továbblépni, a kihívásokkal való szembesülés helyett beléjük kapaszkodni – óriási hiba.
Az úton járni és tenni a feladatunkat –hatalmas erőt ad – így nyugodtabban tudunk nekik is ott lenni, ha szükségük van Ránk.

Fény van bennem – TŰZ

– mely a víz lágyságával hat az átformálandó dolgokra.
Vulkán, mely lágyan melenget.
Robbanás, mely a csend által fejti ki hatását.
Végtelen Szerelem – mely átölel, gyógyít és felemel!

A szíve mélyén mindenki pontosan tudja, hogy mi az igaz Útja.
Az, amelyik a legnehezebb, de mégis az egyetlen, amelyik azt a lényt szólítja meg bennünk, akik valójában vagyunk. Nem a megfelelni akaró, megúszásra játszó szerepeinket – hanem az Isteni Énünket.
Az az Út, amelyiken a legkevésbé tudunk hazudni magunknak, amelyiken a legkevésbé tudunk nem szembenézni életünk legfontosabb tételeivel, ahol nem tudjuk többé elodázni azokat a feladatokat, amelyek elől életek óta menekülünk.

Amelyhez a legnagyobb bátorság kell. Amely a legnagyobb félelmeket hozza elő belőlünk és a legtöbb próbatételt állítja elénk.
És mégis az egyetlen út, amiért – ha őszinték vagyunk magunkkal – igazán érdemes élni.

Erről az Útról tudhatjuk, hogy a miénk.
Ezen az Úton válunk azzá az emberré, akivel igazán őszinte, cinkos mosollyal tudunk szembenézni – ha visszatekint ránk a tükörből.

Az igazság az, hogy ami a legjobb neked, az a legjobb mindenkinek még akkor is, ha mások ezt még nem tudják.

Amikor a saját boldogságodat, egészségedet és jó közérzetedet mindenek elé helyezed és így döntesz – akkor az életedben szereplő embereket megszabadítod a tőled való kölcsönös függéstől, mindattól, amivel hozzád kötődnek (arra van szükségem, hogy te olyan légy, amilyennek én szeretnélek, hogy legyél annak érdekében, hogy boldog lehessek).

Ugye milyen ismerős?

Azáltal, hogy egyszerűen önmagadat választod – összhangba kerülsz a belső erőddel. Elfogadod az életet úgy, ahogyan jön, és bölcsen válaszolsz a kihívásokra. Uralod a benned lévő Erőt – hisz ez jelenti az igazi hatalmat!

Tedd magadévá a nyitottságot s az őszinteséget!

Mindenki, aki egy ideje már a spirituális ösvényen halad, tudja, hogy az igazi erő pont a sebezhetőségéből fakad.

Aki teljes mértékben a nyitottságban gyökerezik, azt mindenki más érzékeli.
A hitelesség és őszinteség jelenléte az – ami a magabiztosságot és a belső erőt eredményezi.

Talán azt gondolod, nincs benned semmi különleges.
Talán, ha körül nézel, azt látod, vannak nálad bátrabbak, okosabbak, jobbak – s nincs egyetlen érv sem, ami igazán melletted szólna.
Talán nincs semmid.
Csak egy álmod. Ami elvarázsol, éltet és arra vár, hogy álmodd…

Talán minden, amid van, az elszántságod!
Az egyetlen versenyszám, amiben felülkerekedhetsz. Az egyetlen, amiért egyszer még a dobogó legfelső fokára léphetsz…
Talán ez jutott neked… és nem is sejted, milyen naggyá tehet – azt földi javakban egyszerűen nem mérheted!

A végén csak az marad talpon, aki nem adja fel!
Az idő – hidd el – a harcosoknak dolgozik, még ha olykor más arcát is mutatja.

Fogd a Lelked és mutasd meg a Világnak – és vállald, aki Vagy minden szikrázó és sötét pillanatban.
Az embereknek te kellesz, csupasz önmagadban – az kell, amit ott találsz – ott legbelül.
Az őszinteséged eléri a legtávolabbi szíveket is, s neked minden mozdulatodban színt kell vallanod – Önmagad kell adnod!

Vállalj felelősséget az életedért!

Időnként gondolkozz el azon, hogy miért is zavar téged a másik ember viselkedése. Ilyenkor megnyomódik benned egy gomb.
Ez vagy egy elfojtott rész magadban, amivel nem akarsz szembenézni, vagy egy régi sérülés, amit ideje lenne begyógyítani. 

Ha találkozol két emberrel, mindkettő mást fog észrevenni benned.
És Te is csak azt láthatod meg a másikban – ami Te vagy!
Még ha kegyetlenül is hangzik… 

Ahogy tudatosodsz, és jobban megismered önmagad, rá fogsz jönni, hogy Te sem vagy makulátlan, és minden embertársad tükröt tart eléd, amibe néha nem árt belenézni. 


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?