• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

28. TUDATVÁLTÁS A PÁRKAPCSOLATBAN

Terhelő súlyok, torokba szoruló gombócok, égető-szúró tüskék, mázsás kövek nyomják a szíveket, terhelik a vállakat. Cipelik, viszik magunkkal, eltorlaszolva az utat az áldások, az új energiák, a szabadság, a tisztulás, a gyarapodás előtt.
Az emberekben ott bujkál a félelem.
Nem merik felvállalni magukat – vágyak, érzések, gondolatok szorulnak a falak közé – mert félnek. Rettegnek attól, hogy a másik megismeri őket. Hogy meglátja a csupasz Lelküket, az igazit, aki olykor fáj, aki érez, élvez, szeret, szenved – és más viselkedéssel bír, mint az elvárható átlag.

Sem a Nő, sem a Férfi nem meri kimutatni az érzéseit, a gyengeségeit, a finomságát, a vágyait, az erősségét, az akaratát, az elfojtott ösztönöket.

A Nő fél, hogy túl sok benn a lágyság, a Férfi fél, hogy túl sok benn a vadállat. S közben a Nő az erőt akarja látni, a Férfi pedig a gyengédséget…

Mindenkinél ott a feladat.

Nyugalmat és harmóniát akarunk, változást és beteljesedést – de nem vállaljuk érte a viharokat, a támadásokat és a küzdelmeket. Nem merünk kimondani és kimutatni – mert félünk a veszteségtől.
A terhek cipelése újra és újra visszatérő feladatokat hoz elénk… nem tettük meg tíz éve, egy éve, tegnap…
Nem baj, visszatér – és újra eljön a lehetőség.
És folyton azt kérdezzük – miért kerülünk mindig ugyanabba a helyzetbe?

Oda kell állni elé és ki kell mondani. Őszintén. Álarc nélkül. Letenni a szerepeket és vállalni – Aki vagy. És megjön a felszabadulás.
Belül zajlik, teljesen függetlenül attól, hogy a másik hogyan fog reagálni.
A lényeg az, hogy én megtettem, amit nekem kellett. Hogy megszabadult a szívem, fellélegzett a tudatom.
És ott, akkor, megtapasztalom az erőt – eltűnnek a súlyok, megtörténik a tisztulás, és könnyedén lépek tovább.

Természetesen – mint minden kapcsolat – valamennyi résztvevőn egyforma mértékben múlik, azaz nem tehető felelőssé egyoldalúan egyetlen fél sem, bármi is adódik a kapcsolat alakulásában.

Van egy alapvető tény, és ez az, hogy a 3. dimenziós párkapcsolatok minden esetben széthullással végződnek, pusztán csak idő kérdése, hogy mikor.

Ezzel szemben az 5. dimenziós párkapcsolatok egyre tartalmasabbak, egyre dinamikusabbak és stabilabbak lesznek.
Ezek a kapcsolatok soha sem múlnak el.

Együtt lehet maradni egy 3. dimenziós kapcsolatban is, mégpedig megalkuvással, szenvedéssel, mind az egymás közti, mind a külső kapcsolatok látványos, ám üres és hamis képzetével, az egymásnak és a másoknak való megfelelési kényszerrel.
Le lehet élni egymás mellett egy teljes életet is, képmutató, hazug módon – melynek eredménye egy elvesztegetett élet.

De mindezt meg lehet előzni.

Mindkét fajta párkapcsolat azonos alapról indul. A kiindulás egy nagyszerű állapot, ami a Férfi és a Nő önálló teljességét jelenti – s ez a SZER ELEM.

A jelen párkapcsolatoknál kölcsönös lemondást tapasztalhatunk, miszerint mindkét fél lemond az egyik feléről – azaz a másiktól fogja várni az általa lemondott fél rész pótlását.

Egy darabig nem történik semmi különös. Ám, egyszer csak az egyikük valamely okból – mondjuk fáradtság miatt – elmulasztja a maga által vállalt feladatot megvalósítani. Egy darabig a másik még nem szól neki, mert kezdetben türelmes.
Azonban a visszajelzés hiánya miatt a mulasztás egy idő után látszólagosan elfogadottá és megszokottá válik. Ez a háttérben egyre fokozódó feszültséget hordoz.
A kapcsolatban megjelenik az elvárás és a megfelelési kényszer mindkét fél részéről. Kiderül, hogy hosszabb ideje elmulasztották a kommunikációt.
Hiányon, és elvárásokon alapuló kapcsolat nem tartható fenn mesterségesen a végtelenségig.
Az elvárás a párkapcsolatok csendes gyilkosa.

Az Új Világ alakuló párkapcsolataiban egyikük sem adja fel a teljességét sőt, ez az a minőség, amibe kölcsönösen beleszerettek.
Nem akarják egymást megváltoztatni, nem várnak el egymástól semmit.
Az együttléteikben a teljességüket adják egymásnak, bármi is legyen a kapcsolatuk éppen esedékes tartalma. Az igazi értéket az együtt töltött idő értékes megélése adja.
A két kör mandorlája az, ami igazán közös. A mandorla Fényt jelent, egy dimenziókaput, melyen át Istenhez juthatunk.
Mindketten egyénileg dolgoznak egy közös célért, de a saját minőségük nem csökken ezáltal, sőt, az élmények hatására még növekszik is, egyre magasabb szinten vállnak teljessé.

A Gyermek is teljes kör ábrázolással jelenik meg és ugyanúgy része a kapcsolatrendszernek, mint a szülei.
Közös területe van az Édesanyjával, külön közös területe van az Édesapjával, és a két szülő együttes idejében is benne van a Gyermek. Ez a közös mandorla igazi kincs a család számára.

Ez aztán az IGAZI CSODA.

Minden öröm legmagasabb rendű megnyilvánulása az a fajta élvezet, amit abban lelsz – hogy megteremtetheted, Aki Valójában Vagy. De nem tapasztalhatnád meg anélkül a magasabb szinteket, ha nem létezne számodra az örömnek egy alacsonyabb szintű megnyilvánulása is – amikor elfelejted azt, Aki Valójában Vagy, és a fizikai élvezetek tengerébe merítkezel… és a fizikai élvezeteket úgy használod az emlékezés eszközeként arra, Aki Vagy, hogy a tested révén működésbe hozod minden élet alapvető energiáját. Az Életenergiát.

Ez az energia lényed belső tengelye mentén emelkedik fel, amíg el nem éri a Harmadik Szem tájékát, majd visszafordulva keringésbe kezd a testben. Orgazmust hoz létre.

Ha valaki felemeli rendszeresen magában az életenergiát, úgy vágyik erre az élményre, ahogy a szexre. Amint ezt megtapasztalod – a legkívánatosabb élményeddé válik, ám az alapvető szenvedélyek miatt sosem veszíted el az energia alacsonyabb szintre süllyesztésének óhaját – de ne is mondj le róla! Mert az alacsonyabb szint nélkül nem érheted el a magasabbat. Ha már magasabbra jutottál, vissza kell térned az alacsonyabb szintre, hogy újból átélhesd a felemelkedés élvezetét. Emberként nem élhetsz mindig csak a Fényben – ha nem jön el az éjszaka, hogy kipihenhesd magad, léted megszakad.

Ez az Élet Szent Ritmusa… És nem csak azzal hozod létre, hogy testedben áramoltatod az energiát – hanem felemeled Isten testébe az energiát… Te magad vagy az energia.
Isteni lényként alacsonyabb formákban öltesz testet, hogy aztán egyre magasabb szintű tudatállapotokra tegyél szert.

Ez minden Élet Szent Ritmusa, mely által Isten Energiáját mozgatod. Ne ítéld el tehát az ember alacsonyabb rendűnek tekintett alapvető „állati ösztöneit”, inkább áldd őket, becsüld meg s emeld a maguk helyére életedben – mert általuk juthatsz egyre magasabbra.

Játszatok – játszatok – játszatok – a szexel – és az egész élettel…

És most átírom, mivel a Kozmikus Rend szerint így vagyon jelentése – SZ.E.K.SZ – ami nem több, mint Szakadatlan Energiacsere Kozmikus Szinten.

Vegyítsd a Szentbe a szentségtörőt és tekintsd hálószobádat az Isten tisztelet Szent helyének… amíg nem így teszel, addig semmit sem értesz.

Te azt hiszed, hogy a szexnek semmi köze Istenhez? Hát tévedsz!

„Ha ketten összejöttök a Nevemben – Én ott leszek veletek…” – ugye milyen ismerősek ezek a szavak?

Szóval csináld csak! Addig vegyítsd az alacsonyabb rendű dolgokat a mélyre hatóakkal, amíg meg nem látod, hogy nincs közöttük különbség – amíg meg nem tapasztalsz mindent – EGY ként.

És akkor, ahogy tovább fejlődsz, nem azt tapasztalod, hogy elhagytad a szexet – hanem, hogy magasabb szinten leled benne örömöd.

És ha ezt megérted a szexről – mindent megértesz az Életről…

Társunk egy kapu – melyen át megpillanthatjuk az Örökkévalót.

Hogy a Teremtő megnyilvánulhasson általunk itt a fizikai síkon, egyensúlyba kell kerüljenek a női és férfi energiák – a yin és a yang. Mert amint Fent – úgy lent.
A kitágulás és az összehúzódás ritmikus ismétlődése tartja fönt az egyensúlyt.
A harmóniában lévő férfi és női energiák Kozmikus kölcsönhatása teremti meg a Világmindenséget. Ez, az emberi mikrokozmoszban – mint Szerelem nyilvánul meg.

A kettészakított poláris világban, mind a Nő, mind a Férfi magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Öntudatlanul keresi a teljességet, a tökéletességet, az „otthont” – de mindezt csak egy harmonikus párkapcsolat által érheti el.

Túllépve a Női és Férfi jellegeken, az ember felosztható durván öt szintre: vitális, szexuális, érzelmi, értelmi és szellemi szintre.
Ahhoz, hogy az ember a harmónia állapotába kerüljön, lényeges, hogy mind az öt szinten fejlett legyen. Ez a teljességre való vágy készteti az embert a párkeresésre.
Vágyunk arra, hogy energetikailag – egy vagy akár több szintünket is – kiegészítse valaki.

Ha a két egymást kiegészítő lény találkozik – ami nem a véletlen műve – ellenállhatatlan vonzódás jön létre közöttük, és fellobban a Szerelem lángja.
Egymás arcában az Örökkévalót – az Isteni képet ismerik fel.

A szerelmesek számára a Szerelem beteljesülés, s ez arra készteti őket, hogy szembe szegüljenek mindazzal, ami szerelmük előtt gátként tornyosul. Ehhez isteni erőt kapnak – a Szerelem erejét.
A Tudatos Szerelem művelése lehetőséget nyújt számunkra az Örökkévalóságba való kilépésre. De ennek követelményei vannak.

Egésszé kell váljunk, kifejlesztve önmagunkban mind az öt szintet. Ha csak egy is sérül, a várt hatás elmarad. Az Igaz Szerelem nem bontakozik ki.

Így ha valaki saját magát csak a testével és annak igényeivel azonosítja, miközben nem tudatos Lelkének létezéséről és lelki igényeiről, társában is csak a testet és annak kielégüléseit keresi. A meghittség közöttük csak fizikai szintű lesz, nem pedig lelki szintű.
A fizikai korlát legyőzése után pedig már semmi újat nem ad a feleknek ez a kapcsolat és így új „partnernél” fogják keresni a “szerelmet”.

Párkapcsolatunk minőségét nagymértékben befolyásolja felfogásunk az életről és annak értelméről.
Sokan a párkapcsolatban, majd a családban egy mentsvárat látnak, melynek falai mögé bújnak a világ problémái elől. Sokak számára a párkapcsolat kimerül a jó szexuális együttlétben, a közös anyagi javak szerzésében vagy a társadalmi ranglétrán való előmenetelben.

Azért olyan sok a válás, mert mi saját magunk nem emelkedünk fel testi és értelmi szükségleteink fölé.

Az élet célja az Önmegismerés, s ebben társunk fontos szerepet játszik. Ehhez harmonikusan ki kell egészítenünk egymást – hogy tudjunk elfogadni, de ugyanakkor adni is, engedjük magunkat vezetni, de legyen erőnk a felénk nyúló segítségkérő kezet is megfogni.

A tudatos társkapcsolat alkalom a két Lélek számára, hogy egy Szellemi Cél érdekében együttesen érjenek meg és a végső Egységüket az Isten imádatában találják meg.

Ne feledjük, hogy a kapcsolat létrejöttekor társunk szabad akaratából jött hozzánk, és ha mi nem tápláljuk tovább kapcsolatunkat igaz értékekkel – annak vége fog szakadni.
A párkapcsolat akkor válik spirituálissá, ha a két fél tudatszintjét a Napfonat csokra fölé emeli. Csak a Szív csokra tudatszint biztosítja az önátadást, Végtelen Szeretetet – nyitást a Mindenható felé. Ahol már a Szeretet kötetlen.

A kötetlenség/feltétel nélküliség – egy olyan Szeretetet jelent, mely áthatja az illető lényét, nem sérti a másik szabadságát és nem vár semmit Szeretetéért cserébe.
A kötetlen Szeretet a fejlett emberek jellemzője. Ők tudatában vannak annak, hogy nem ők sugározzák a Szeretetet társuk felé, hanem ez a Szeretet a Mindenhatótól jön – ők csak közvetítői annak.

Mikor szerelmes vagy felejtsd el teljesen énedet. Amikor szeretsz, válj szeretetté, mikor ölelsz, válj öleléssé, amikor csókolsz – legyél maga a csók. Olyan mélyen válj részévé a szerelmi aktusnak, hogy ne a cselekvő, hanem a feloldódó légy.
Ne a kávé légy, hanem a benne lévő tejszín…

Ha nem tudsz elmerülni a Szerelemben, hogy akarsz más cselekvéseidben elmélyülni, feloldódni?
A Szeretet a legnagyszerűbb módja az Ego feloldásának. Oldódj fel a Szeretetben, olyannyira felejtsd el magadat, hogy azt mondhasd – nem vagyok többé, csak a Szeretet létezik. Nincs jelen az ego – általam Isten ölt testet.
A Szerelem megváltoztatja a dimenziókat, lehetővé teszi, hogy az időn kívül kerüljél és eggyé válj az Örökkévalóval. Így a Szerelem megélése egy mély meditációhoz vezethet.
A Szerelem a legtermészetesebb ajtó, amelyen át felemelkedhetsz a fizikai síkból a szellemibe.

Légy az aktus és felejtsd el annak végrehajtóját. Mikor te magad már nem létezel, akkor egy végső forrás kezeiben vagy – a szeretetében. Nem Te vagy szerelmes, hanem a szerelem elárasztott, kitöltött, miközben Te eltűntél.
Egyszerűen egy folyamatosan áramló végtelen energiává váltál, mely a Mindenhatóhoz repít.
A szexualitás révén mozgósítjuk lényünk egyik leghatalmasabb energiáját, a szexuális energiát, amit nem kell elfojtani, hanem áramoltatni egész lényünkben – majd átalakítani Szeretetté.

A szex nem maradhat szex – Szeretetté kell alakítani. És a Szeretet sem maradhat Szeretet – Fénnyé kell alakítani. Meditatív élménnyé – a végső misztikus EGY é.

S a kölcsönös Szereteten alapuló erotika úgy mutatkozik meg, mint egy kiterjedés a végesből – a végtelenbe.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?