• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

XXIIII. Tőlem – Neked

A nehézségek tanítanak meg minket arra,
Hogy van bennünk Valaki –
Akinek ez nem nehéz.

Az a felsőbb erő, ami életemen át segített embernek maradnom – a mai tébolyult körülmények között, már kevésnek bizonyulna.
Házasságom felbomlott, anyagilag tönkrementem, s megszakadt kapcsolatom a gyermekeimmel – amit anyaként nagyon nehezen viselek.

Az apám a félelmei miatt elvesztette uralmát maga fölött – engem hibáztatva mindenért – megalázott és ezzel messzire taszított magától. És ezek még csak a nagyobb fordulatok.
Mielőtt belerokkantam volna, az Öregisten a kezét nyújtotta Nekem, s belekapaszkodva egy magasabb dimenzióban találtam magam.

Hátrahagytam a régi világomat. Ott már nem találtok engem!

Elfogadom, hogy az általam megélt igazság, mindenki számára mást jelent. Gyermekeim azt érezték, hogy elfordultam tőlük, mert nem értették mit, miért teszek és már beszélgetéseink során sem találtunk közös nevezőt.
Nem tudtunk miről beszélgetni. Idegenné váltam számukra.

Ők is szerették volna a régi énemet visszakapni – úgy élni egy családként, mint régen – de ez már nem volt kivitelezhető, hisz a változás útjáról visszafordulni, igencsak végzetes hiba lenne.

Kialakult új kapcsolatomat nem fogadták túl lelkesen, pedig válásom után kijelentették, hogy nem szólnak bele az életembe – csak boldognak lássanak.
Boldog vagyok – és mégsem tudják elfogadni. Csak így engem – érzésük szerint – elveszítettek.
Az én érzésem szerint átmenetileg…

Való igaz, hogy oly ritkán tudunk a hozzánk legközelebb állókon segíteni – akár azért, mert nem tudjuk, hogy mely részünkből kell adjunk, vagy még gyakrabban azért, mert arra amit adni tudunk – nem tartanak igényt.

Talán ezért van az, hogy azok, akikkel együtt éltünk, kitérnek előlünk – és mi mégis Szeretjük őket.

Csak akkor születnek nagy dolgok – ha bátrak azok, akik mernek!

Az idegek pattanásig feszülnek, sokszor látszólag oktalanul. Olyan energiaörvényben vagyunk – amely egy sürgető várakozás érzését kelti bennünk. Kapuk nyílnak meg Lelkünkben, s elmúlt életek emlékei villannak föl olykor. Egyre tisztábban látunk, s megértjük, hogy emberek és helyzetek miért kerültek az életünkbe oly váratlanul.
Megtanultunk tőlük valamit – majd szélsebesen továbbálltak.
Amint kiegyenlítődik a kapcsolatokban az energia, már kapjuk is a következő megoldandó feladatot.

„Ami jön, fogadjátok
– ami megy, engedjétek!”

Egyetlen feladatunk van – megélni a helyzetet, elengedni és megbocsájtani. Aki ezt megtanulja – egyre jobban érzi majd magát a kialakuló Új Világban.

Egy biztos! Akár tudatos vagy, akár nem – most szembesítenek Önmagaddal. Hogy ez mekkora fájdalommal jár számodra – csak a hozzáállásodtól függ.

Tanult vagy, sok információval rendelkezel – de a Valóságról igazából semmit sem tudsz.
Felejtsd el a tudást, amit ez a társadalom rád pakolt, s bölcsességedre emlékezz – arra bizton támaszkodhatsz.
Tudod, itt segíthet a józan paraszti ész.

Együtt kelünk át a hídon – ezért mindegy hol tartasz az úton, a lényeg, hogy csináld végig! Mert ez egy csapatmunka – ahol mindenkinek megvan a maga küldetése.
Mindenki lassan a helyére kerül és teszi, amit az Égiek szántak neki – mellyel megvalósíthatja önmagát és bekapcsolódhat a Világunk felemelésébe – hogy együtt ünnepelhessük a Létezés Szentségét.

Tőlem egy lángot kaptatok
– ápoljátok és adjátok tovább!

Annyi mindent tanultam, mégis azt érzem sokszor, hogy nagyon keveset tudok. A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélek, parányinak érzem magam, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejemben vannak, határtalannak tűnnek.
A legfontosabb dolgok közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a Lelkem legféltettebb titkait őrzöm – irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit sokan szívesen elvennének tőlem.
Megpróbálok beszélni róluk, de az emberektől csak furcsálló tekinteteket kapok cserébe – nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez nekem.

Sokszor majdnem sírva fakadok. Az a legrosszabb, amikor a Titok nem miattam marad titok – hanem, mert másokat nem érdekel.

Azok számára, akik az énjüket akarják védeni –
az igazi BÉKE csak nyugtalanságot hoz és zavart kelt.

Nézelődöm az interneten, bár koránt sem annyit, mint régen.
Szépen megszerkesztett honlapok mögé rejtőző gyógyítók – jól csengő neveken, többnyire arc nélkül – kínálják „tudásukat” jó pénzért, az útkeresők számára, kik kapaszkodót keresnek az omladozó mátrix romjai között.

Képzések keretében – segítenek a női szakrális erő felszabadításában, táltosokat képeznek, istennői misztérium beavatásokat tartanak, és még sorolhatnám.
Általuk igaznak vélt tudást adnak át Neked – igencsak borsos áron.

Virágzik az ezo- és spiri-kereskedelem.

Csatornázások tömegei jelennek meg hetente, de érdekes módon szinte kivétel nélkül minden csatornázó külföldi – többnyire angol.

Magyarázza már meg nekem valaki, hogy miért angol csatornázók üzeneteit közvetítik a magyar oldalak – amikor az angol az egyik legprimitívebb nyelv a Földön.

Mi magyarok az Isteni Teremtő nyelvet beszéljük – köztünk nincs ?! 🙂 egyetlen arra alkalmas személy sem, ki az Égi üzeneteket lehozhatná?
Ráadásul, a magyar elme gondolatait szinte lehetetlen idegen nyelvre lefordítani. KÉPtelenség!

Ez visszafelé is igaz, az angol nyelvű üzenet fordításkor elveszti a lényeget!
És egyáltalán a közzétett csatornázásokból mennyi az Igaz, és mi a félrevezetés? – hisz a zsidók vezette médiának nem érdeke, hogy a Magyar öntudatra ébredjen!

Vigyázat, sok az álpróféta!
Figyeljünk oda emberek, hogy kit követünk!

A Világ tanít Téged.
Minden a Mestered lesz,
csak figyeld, hogyan reagálsz a történtekre.

Figyelj a Lelkedre, benne nem csalódhatsz!


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?