• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

I. Táltos Király Földre készül…

… és hangját visszhangozzák a hegyek, s a visszhangok újból és újból válaszolnak egymásnak.

A Tündér szeme sarkában megcsillanó könnycsepp elárulta Isteni származását. Lelkéből emlékek sokasága forrásként tört elő. Emlékezett Otthonára, melytől oly rég elszakadt. Egy belső hang öntudatra ébresztette. Kigyúlt a belső láng, mely jelezte, az idő elérkezett, hogy küldetését – melyet magával hozott – beteljesítse.

Nem tudta merre induljon el. Szemét lehunyta és megjelent előtte egy Fény – mely semmihez sem volt fogható.
Ilyet még földi szeme addig nem érzékelt.

A képet egy lágy hang követte: Csillagvándor – kövesd a Csillagod!

A hang valahonnan nagyon ismerős volt. Tündéri tudatában léket vert az emlékezés szikrája, szemét az Égre emelte – és emlékezett…

Térben és időben látta az eseményeket. Látta érkezése pillanatát, amint a Fényből kilépve bezárult mögötte a Kapu, s Lelkében a tekercsel, melyen sorsfeladata rögzítve vala – belezuhant e sűrű anyagi Világba.
Emlékei törlődtek, öntudatlanul és kiszolgáltatva kezdte el röpke földi életét. Zavarodottság és félelem lett úrrá rajta, hisz elzárták előle a Fényt – mely addig léte részét képezte. A Fényben élt.
Néha esténként, amikor megpillantotta a Csillagos Eget – megnyugodott, s bár nagyon távolinak tűnt az a Világ, mégis Otthonát vélte felfedezni benne.

Az Élet egy nagy tánc és mindnyájunknak van feladata. Amikor azt teljesítettük, akár egy élet során, akár ezren át – felszállunk az Égbe és Csillaggá válunk.

CASTOR, POLLUX, CAPELLA, NAGY-MEDVE, KIS-MEDVE, SARKCSILLAG, FIASTYÚK, PERSEUS, ORION, PLEJÁDOK, KASZÁS, GÖNCÖLSZEKÉR, CASIO PEIA, ANTAERES, AL NAZY…

Esténként Őrangyala a Csillagos Égből olvasott neki…
Megmutatta a Sarkcsillagot, a Fiastyúkot, Nimródot – a Kaszást, Szíriusz fénylő csillagát s a Göncöl Szekeret. Csodálattal bámulta a milliónyi Égi lámpást és mindig arról álmodott, hogy egyszer majd a Göncöl Szekéren ülve fog Hazatérni – melyet fehér Táltos paripák röpítenek tova a Tejúton.

Évekig még érezte az Isteni Jelenlétet életében, majd az őt körülvevő világ eltörölte Ön-tudatát és saját képére formálta törékeny egyéniségét. Már nem volt önmaga s megfeledkezve erejéről külső kényszerítő erők hatására cselekedett. Vágyott a Szeretetre és mindent megtett érte, hogy része lehessen benne.

Kialudni látszott a láng mely Lelkében égett, s a lét kemény hullámai messzi sodorták a parttól. Sok vihart megélt, sok hajótörést szenvedett az élet haragos tengerén hánykolódva. Sokszor került víz alá és nagy erőfeszítésébe tellett, amíg a felszínre jutott némi lélegzetvételért.
Majd újra elsüllyedt, mivel lehúzták a súlyok, melyek élete során reá rakódtak.

Gyenge szárnyacskái nem bírták a terhet. Elérkezett az idő, amikor már nem próbált felszállni. Feladta – ám tudta, hogy számára ez hosszú távon a biztos halált jelenti.
Rácsok közé zárva élt hosszú időn át, álmait elfelejtette s már annak sem volt tudatában, hogy ki is Ő valójában.

Ám ekkor CSODA történt.

Apja az Öregisten, kézen fogta és együtt fölsétáltak az Istennő hegyére. Tisztaság és békesség borította be a magasságos világot. Gyönyörű enciánkék nyári Ég tekintett Rájuk.
A Fényen túli Fény az utolsó sejtjét is átitatta Szeretettel.

A Teremtő mélyen a szemébe nézett s ő elmerült a Teremtő tenger-kék tekintetében. A tekintetek ártatlanul kapcsolódtak össze, s a Kékségből Bölcsesség áramlott a Tündér Lelkébe.

Még most is fülébe csengnek Teremtője szeretetteljes szavai:

Áldott Gyermekem, Te azért születtél erre a bolygóra, hogy megéld mi a titokzatos Szerelem, milyen a Fenséges Szerelem mélysége, ami ugyanolyan tiszta és ragyogó, mint felettünk az Égbolt.

Mária Magdolna elmondta már, hogy a szerelem extázis és Egység, ám bolygótokon kevesen értették meg, mert sem az extázist, sem az Egységet nem éltétek belül, legfeljebb gondolatként – de érzelem nélkül.
Az extázis nem csak a test izzó mámora, mert a Szerelemben nem test szeretkezik testtel, hanem a Női Lélek Önvalója szeretkezik a Férfi Lélek Önvalójával. Vagyis – a Férfi és a Nő felsőbbrendű Éne egyesül.

Ha a szeretkezés időtlen csúcsállapotában a test minden molekulája kielégül, az bizonyítja, hogy nem csak a test, nem csak a Lélek, nem csak a Szív forr össze, hanem a két mindenható Önvaló, melynek következtében – Isten és Istennő szeretkezése kimondhatatlan Istenmámort ad Nektek.

És Isten – a két Önvaló egyesülésében – a számodra Örök Idők óta hiányzó közvetlen és személyes Istentapasztalatot nyújtja át.

Ez az a Fényesség, az a Szerelem, az a felfoghatatlan gyönyör, amelyet testetlenül csak leszületésed előtt éltél meg, s amelyet a bolygón álmodban sem idézhettél fel.

Most azonban az Igaz Szerelemben, fizikai testedben az Égi Boldogságnak azt a titkos, s elképzelhetetlen gyönyörét is megéled – magadhoz engedve a Boldogság Kék Madarát.
Ha Rám nézel – ezt láthatod a szemeimben is.

Felismerheted a végső titkot, léted megismételhetetlen Csodáját – a Feltétel nélküli Igaz Szerelmet. Az ISTENI SZERELMET.

E Szerelemben ketten EGYé váltok, hogy EGYként EGÉSZek legyetek.

A két Egy így a végső EGY – így lesz azonos Istennel, az Abszolútummal. Velem.

A kicsi Tündér Lelkében a már alig pislákoló szikra fellobbant s tüzének Fénye megvilágította a teret. Az Igazi Fény – pillanatokra bár – de megnyilvánult, s a benne lévő Ön-tudat halványan körvonalazódni kezdett.
Az Igaz Szeretet szózata, mint Élő Beszélő Fény szólt hozzá, megerősítve hitét és a feltétel nélküli elfogadást.

Hosszú ideig tartó, önmagán végzett kemény munka következtében a Fény követévé vált – Szellemi gyógyítóvá. Környezetében világító fáklyaként létezett. Maga köré vonzotta a hasonló Lelkeket és Együtt azon munkálkodtak, hogy visszasegítsék a Forráshoz az embereket, akik bár fehér madárként az út során bemocskolódtak – de mire visszatérnek, ismét hófehérré válnak.
Tanítja az embereket, rávilágítva arra, hogyan térhetnek vissza a Lélek Eredetéig – vissza a Fehér Világba, ahonnan származnak.
Minden egyes ember egy-egy Isteni Ige következménye és hordozója, ezért az ember Örök Élettel bíró lény – aki felelős léte minden mozzanatáért.

Az ösvény kétirányú – a Fény süllyedésének útja és egyúttal a felemelkedés útja is. Visszatérni az Eredethez csak visszafelé lehet, az értelem és tudatosság útján, az emberi ÉN-tudat felemelésével, ami magával hozza a tisztulást s az emelkedést is. Ez egy hosszan tartó belső út – melynek megtétele után a Lélek jelen fizikai testében ujjá születik és Haza vezet az Öregistenhez – felemelkedve az Univerzális létbe.

Az Eredet létteréből más visszatérési pontra nem nyílik kapu!

Az ember vagy tovább sötétedik és vesztébe rohan – vagy elkezdi kimosni szennyesét. Eldöntheti, hogy hová tart és merre kalandozik tovább.

A Tündér, Égi Mestere üzenetét küldi az embereknek – megfontolásra.

Emberek!

Álljatok meg egy pillanatra és nézzetek körül! A ti hitetek szerint az ember a Paradicsomban született, onnan indult útjára. S nézzétek meg, mit tettetek a Földdel. Nézzétek meg az út, amelyen jártok, hová vezet. És ha esetleg rájöttetek, hogy ennek az útnak mi a végcélja, ne féljetek kimondani: Én keresek magamnak egy másik utat. Az Igazak útját.

Ez az egyetlen esélyetek. És nehogy azt higgyétek, hogy nem a tiétek a döntés. Minden egyes ember egyénileg felelős a Földért és az emberiségért, hiszen az Emberiség belőletek áll össze.

Nem egy új vallást kell ma már létrehoznotok – hanem elindulni az Igaz úton. És mindenkit, aki szeretne csatlakozni – elfogadni és segíteni, hogy neki is sikerüljön a Fény ösvényére rátalálni.

Mert ha egy elindul, mindig újabbak fogják követni – és ez majd előkészíti, hogy magas szintű Lelkek születhessenek le a Földre. Leérkezésüket az úton elindulók meg tudják gyorsítani.

Vegyétek észre, hogy nem az Isten hagyott el titeket, hanem ti hagytátok el Őt! Vissza kell térnetek Hozzá!


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez


a címlapkép és grafika Bottó-Baukó Adrienn munkája

Please follow and like us:
Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?