• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

VII. Szállj velem!

Ezer évnek egy reményeként születtem a Földre 67 közepén – nem várt gyermekként – amikor az indigó-gyermekek tömegesen születtek le, hogy a Kék Fény szellemi energiájával a pusztulás mocsarába ragadt emberiség szellemi és mentális átalakulását segítsék.

Csillagvándor vagyok az Univerzumból – kit Belső Isteni tudása vezet.
Egy CSILLAG-MAG ki egy másik világból származik.

Egy csillagászati jelenség alkalmával a génjeimben lévő kódok aktiválódtak – s én emlékezni kezdtem.

Ledobtam magamról a korlátozó viselkedési mintákat és a félelmet – szabaddá váltam. Két lábbal állok a földön, s elfogadva életfeladatomat – teljes odaadással élem azt.
Látom az események belső összefüggéseit, és szívesen tapasztalok új dolgokat. Tudom, hogy az Univerzumban a legfontosabb a harmónia – s azt is, hogy itt a Földön a Fény árnyék nélkül nem létezik. Sorsom tudatosan élem.
Felismerem a tanítások alapelveit, gondolkodásom nem csak a mostani életre korlátozódik. Állandó jelenként tekintem a világ folyását, hisz jövő, múlt és jelen eggyé válik – az Isteni létben.

Nem egyedül érkeztem és nem érkeztem felkészületlenül.

Erőmet a Forrás Fénye táplálja és a Szeretet, mely nem ismer akadályt.
Lelkem emlékszik minderre.

Győzni jöttem s tudom, hogy győzelmem biztos.

Ez a győztesek kora – azért vagyunk itt az Aranykor kapujában.
Győztes tudatra van szükség, hitre és tudásra.
Összefogásra – mely átível fajokon, téren és dimenziókon.

Isten eszköze vagyok. Egy katalizátor – feladatom, hogy a szeretet magocskákat szétszórjam a Földön, s ez által segítsek az embereknek a felemelkedésben.

Önmagam Fénye és bölcsessége vagyok.
Soha nem akartam, hogy mások vezessenek, hisz nem tudhattam, hogy az a jellem, akit követnék – valóban követhető-e.
Előttem egy Mester van – s Ő Jézus.

Feladatomat felvállalva tudtam, hogy nem egy könnyű élettel leszek bölcsebb, tapasztaltabb, – hisz a csendes tenger nem képez jó tengerészt.
Az élet időnként keményen próbára tett.

Egy lélektelen, pokol-közegben elvész az ember angyali természete s szárnyak nélkül belefullad abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkozott.
Ám bármilyen sötét is ez a világ, amelyben élünk, mindig éreztem, hogy nem tehetek meg mindent. Nekem nem szabad.
Mindenki lop, csal– nekem nem lehet.
Mindenki megbízhatatlan, de én nem lehetek az.
Mindenki gátlástalanul hazudik – én elpirulok.

Nem enged hazudni a származásom.

Az ilyen embereket, mint én, ebben a kegyetlen világban eltapossák. Mi vagyunk az akarat gyengék, kikbe talán kevesebb szorult abból a fránya egóból. Túlsúlyban van bennünk a Szeretet. Ez a nagy hibánk.

Itt a Mátrixban csak az érvényesül, aki hatalmas egóval rendelkezik – aki félre tud állítani másokat az útjából.

Nem akarok harcolni.
Én csak össze szeretném tartani azt – ami széthullni készül. Szeretettel. Egyszerűen, tisztán és becsületesen élni.
Én emlékszem még egy erkölcsre, amit már régen nem tanítanak.
Magammal hoztam.

Hogy ki vagyok – ne kérdezd. Az vagyok, akinek te látni szeretnél engem. Lehetek számodra egy megálló, mely a célhoz vezet és lehetek a cél is, mely megnyugvást ad neked. Lehetek kapu, mely további utakra nyílik, amely nélkül egyikünk sem érne célhoz… és lehetek érkezés is, mely új térben új kalandokhoz vezet.
Vagyok, s csak élvezem az élet szépségét – az utazás minden pillanatát.

Vagyok a KÍ Vagyok – a merengő, írogató, álmodozó sziget…
Jó néha visszavonulni a magányba egy kis időre. Amikor csak úgy Vagyok – és nem tükröződöm senkiben. Csak létezem.
A magány egyáltalán nem egyedüllétet, társtalanságot, elszigetelődést, szomorúságot jelent számomra.
A magány a BELSŐ BÉKE állapota.
Szeretetből fakad, és nem kényszerűségből.
Ez akkor jelenik meg, amikor már magamhoz tudom ölelni az árnyékomat. Ilyenkor rejtett, tudattalan erőforrásaim kezdenek felszínre törni. Lecsendesedik bennem minden zaj – ez egy kapcsolat Isteni Önvalómmal.

Próbáld ki. Ha harmóniába kerülsz önmagaddal, minden békéssé válik körülötted. A magány lecsendesedés.
Kell az idő, a tér, az alkalom ahhoz, hogy ez a magaddal való Isteni kapcsolat élővé válhasson. Ez sosem a körülményektől függ.
Válaszd a Ragyogást mindig – még a magányban is!

Az ember úgy él, hogy jelenét feltételekhez köti – amint eléri vágyait és minden a helyére kerül, még többre vágyik. Valami mindig hajtja. Sose érez békét.
A bennünk élő Isten viszont azt mondja:

találd meg a békét és minden a helyére kerül.

Az energia minden pillanatban mozog, változik. Kiegyenlítődésre törekszik és ezzel mindenkit változásra hív. Aki tudattalan, annak élete egy-egy szituációja jelez, hogy valami nincs rendben.
Olyan ez, mint egy tornádó – visz mindent, ami az útjába kerül: helyzeteket, embereket, kapcsolatokat.
Stabilnak hitt kapcsolatok mennek tönkre egyetlen pillanat alatt.

Miért?

Talán az EGYütt hiánya a válasz e kérdésre. Az Együtt az EGYsÉG része.
Az EGYségben nem volt helye az egónak.
Veszélyben érzi létét, próbál fennmaradni és irányítani. Felismered, ahol ő van jelen. Próbálkozik, hogy vezessen, viszont az élet döntésre kényszerít.
Mindig Te döntesz, s ha nem teszed –mások döntenek feletted.

Nézz szembe tudatosan a vágyaiddal és tudd, hogy le lehet róluk mondani. Válj vágytalanná! Elégedj meg azzal, amid van – nem kell több, jobb – csak tiszta szívvel élni. Szeretni, érezni, részt venni, emlékezni, felismerni, tanulni, tapasztalni, fejlődni – s majd egyszer Hazatérni.
Addig is, amíg ez megtörténik, az EGYséget megélni, a célt fenntartani s a tudást megosztani másokkal.

Elég a rabságból – láncokat ledobni!

Most pedig szeretném megkérdezni Tőled kedves olvasó:

Te minek vagy a rabja?

A gyermekkorodban kapott lelki sérüléseknek?
Mások döntéseinek, amelyeket megkérdezésed nélkül hoztak a sorsodról?
Egy beteljesületlen kapcsolatnak?
Egy nemszeretem állásnak?
Mindennapi életed taposómalmának?

Minden áldott nap alkalmad nyílik rá, hogy újrakezdd az életed. Amikor reggelente felnyitod a szemed, újjászületsz, és esélyt kapsz rá, hogy változtass a dolgokon.
Minden egyedül csak rajtad áll.
A boldogságod nem a szüleiden, a párodon vagy a barátaidon múlik, és nem is a múltadtól függ, hanem egyes-egyedül csak Tőled.

Rázd le magadról a béklyót!

Mi tart vissza?
Az elutasítástól vagy a kudarctól félsz, netán épp a sikertől?
Az emberek véleményétől tartasz, a bírálatuktól, esetleg attól, hogy hibát követsz el, vagy épp egyedül maradsz?

Csupán egy valamitől kell félned, attól, hogy nem teljesíted ki önmagad, csak hagyod elsuhanni az életedet, anélkül hogy véghezvinnéd, amire vágysz. Elszalasztod a nagy lehetőséget, hogy megmutatkozz mások előtt, kimondd – amit gondolsz és megoszd a Lelked kincseit másokkal.
Te is az élet értékes része vagy, ahogyan mindenki más, megvan hát a jogod, hogy felemelt fejjel járj.

Senki sem tartja számon a hibáidat, egyedül csak Te!
Te magad vagy a bíró – aki elmarasztal, az ítélet-végrehajtó – aki kirója rád a büntetést és a rossz barát – aki bírálattal illet!
Lépj ki ebből az ördögi körből!
Bocsáss meg magadnak: erre egyedül csak Te vagy képes!

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges hitvest, az odaadó szeretőt, a gondos családfőt, és a szerető családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepeket. Kijátsszuk a Világot kedvünk szerint.

Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak és el hisszük, hogy így jobbak vagyunk. Inkább hazudunk tökéleteset, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és felvállaljuk önmagunkat.
Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól.

Gyávák vagyunk!

Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk. Belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet – szeretet – csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is.
Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni.
Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben.

És ekkor jön a reiki, a Titok, az agykontrol, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru – pedig csak le kellene ülnünk egy fotelbe és elgondolkozni. Egy picit befelé figyelni.

Ott a válasz.

Én csak segíteni szeretnék Neked – megosztva veled azt a tudást, ami tapasztalataim által a birtokomba került. Meggyújtani szívedben azt a lángot, melynek Fénye Haza vezet Téged.

Az én Lelkem szabad! Figyeld a röptömet a Földről vagy gyere, szárnyalj velem!
Életem értelme a tapasztalatszerzés – ez az egyetlen, amit magammal vihetek. Földi feladatom, hogy a birtoklástól a létezésen át – a Teremtő Akaratig, jussak az ösztöntől az egón át az Igaz Önvalómig – s ezáltal Istenhez. Haza.

Ezen dolgozom.

Nem véletlen történik velem mindez. Öreg Lélekként egészen másként viszonyulok az élethez, mint az emberek többsége. Más értékrendben hiszek és egészen más dolgok foglalkoztatnak.
Érzékenyen reagálok dolgokra, s a logika helyett megérzéseim vezetnek.

A családban s a barátaim körében csak fekete bárányként emlegetnek. Nem értik, mit teszek s azt sem, hogy miért? Mivel másképp látom az életet, sokszor küzdök a lehetőségekkel. Nem éreztem soha otthon magam. Szeretteim jelenléte sem nyújtott biztonságot számomra. Egyedül maradtam – csak azt éreztem, más vagyok, mint ők.
Arra vágytam, hogy megismerjem Önmagam!

A társadalom nagyon fél azoktól, akik ismerik Önmagukat.

Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, ami képes az ébredező embereket kiemelni a rabságból.
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni – őt nem lehet bebörtönözni.
Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről – hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz.

A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.

A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik.

De nincs az a szervezet, az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szoríthatná őt.

Mindig légy kész föláldozni azt, aki vagy
– azért, aki válhat belőled!


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

címlapkép és grafika Bottó-Baukó Adrienn munkája

Please follow and like us:
Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?