• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

pótcselekvések

Kiüresedett, beteg világunkból teljesen eltűnt az érzelem. Már nem tartjuk fontosnak. Érzünk belül valamit, amit a szeretet álruhájába bújtatunk, de az a birtokláson sajnos nem mutat túl.
Vágyunk ugyan a szeretetre, de félünk magunkba nézni, s így jobb híján külső pótcselekvések által próbáljuk pótolni azt.

Manapság teljesen kivirágzott a kisállat kereskedelem, s így az állatok egyes emberek életében az embereknek járó megbecsülés és tisztelet polcára kerültek. S ez már rég túlbillent egy határon.

Most nem az állatok ellen fordulok, hisz ők is részei a Teremtésnek, épp úgy, mint mi, emberek – inkább az emberek eltorzult gondolkodásmódja aggaszt.

Ahelyett, hogy gyermeket és társat tudnának maguk mellett, kutyával, macskával pótolják a hiányukat, lassítva ezzel Lelkük fejlődését. Hisz azt a feladatot, amit egy ember a társa életében ellát – nem tudja egy állat pótolni. Nem tud egy állat tükröt tartani, s a változásra utat mutatni egy egóba süllyedt, érzelemhiányos, eltévedt ember számára.

Az állat idomítható, szerethető, olykor megszidható, otthon lehet hagyni, és soha nem szól vissza. Ám ez nem lehet egy életcél a fejlődés útját járó ember számára.

Az állatoktól tanulhatunk ugyan, de csak egy bizonyos tudatszint fölött. Amikor már az ember megérti az állat metakommunikációs jeleit, és gondolati szinten kommunikálni is tud vele. Az egó szintje pedig még messze nem az a szint.

Ha megszelídítesz egy állatot – elveszed a szabadságát, s azzal, hogy Te gondozod – megfosztod az önállóságtól. Kihal belőle a természetes ösztön, s ha valami oknál fogva magára marad – életképtelenné válik.
Épp úgy, mint egy kiszolgált, elkényeztetett gyerek, aki még harminc évesen is szülei nyakán lóg. Egyedül megállni az életben – képtelen.

Tartozol, igen. Felelősséggel a megszelídített állatokért, de nem kerülhetnek fontosabb helyre életedben, mint egy ember!

A hírek teli vannak megmentett állatok sikertörténeteivel, és oly kevés szó esik azon emberekről, kik önhibájukon kívül kerültek utcára, küzdve hideggel és éhséggel egyaránt.

Valahogy ez a világ teljesen kifordult önmagából, s az együttérzés kihalt az emberekből.

Nézzünk kicsit magunkba emberek, mert amíg egy állat pótolja a társat életünkben, addig mélyen odabenn nagyon nagy a baj…


szeretettel, Emese
Please follow and like us:
Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?