• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

18. Minden ember

Minden ember, akivel összekerülök, bizonyos mértékig felettem áll: abban, amit tanulok tőle.

Tudom, hogy Isten nem akar rosszat gyermekeinek és nem bántja a harmóniában élő családokat, nem szakítja szét saját terve megvalósítása érdekében.

Hogy mit is jelent ez?
Az én szememben a család egy egység, s ez az egység harmóniában él és működik. Egy kristálygömbként szimbolizálható. A gömb fala kívülről védi, s a benne áramló energia élteti a család tagjait. A harmónia minden egyes családtagban egy háromlábú pilléren nyugszik, ami test-lélek-szellem tökéletes egysége. Ha a családtagok önmagukban harmóniában vannak, ez a család harmonikus életét eredményezi. Amennyiben a családban uralkodó harmónia megborul, azaz kibillen a testi-lelki-szellemi hármas egyensúlya, a kristálygömbön hajszálrepedések keletkeznek, s a gömbbe zárt energia szivárogni kezd kifelé. A család energetikája felborul, és ekkor valaki sérül. Lehet, hogy többen is. A sérült, kétségbe esett ember, szabad akaratánál fogva Istenhez fordul segítségért, s az Isten nem hagyja el gyermekét.

Kérj, és megadatik! Ekkor a magányos Szellem útját keresztezi egy hasonló sorsú, szintén magányos Szellem, s ha lelkük rezgésszintje megegyezik, lelkeik mágnesként vonzzák őket egymáshoz. Így találtunk mi is egymásra.

Megcsörrent a telefon, s a másik végén egy kellemes férfihang szólt bele. Ismerős volt. Amikor hívása tárgyához érkezett, meglepődtem. Hónapok óta velem álmodik, de álmai sosem érnek véget. Arra kért, hogy találkozzunk.

Ez két héten belül meg is történt. Úgy közeledtünk egymáshoz, mintha mindig is összetartoztunk volna. Többről van itt szó, mint „de javu” érzésről. Mintha az első találkozásnál már többéves együttéléssel a hátunk mögött néztünk volna egymás szemébe. Szemei csillogtak s én kiolvastam belőle, mennyi mécses apró lángocskája világítja be lelkünk közös részét. Átölelt s megcsókolt. A kettőnk között keletkezett szikra szerelemre lobbantotta szívemet. Nem volt bennem szégyenérzet, és lelkiismeret furdalás sem Pedig a lelkiismeret Isten szeme az emberben! Egy fokmérő, ami jelez, ha téves az útirány. A lélekben csendülnek meg azok a hangok, amelyek megmondják, mi a helyes számunkra.

Soha nem gondoltam volna, hogy a férjemen kívül mást is fogok még szerelemmel szeretni. Nem volt bűntudatom. Talán azért, mert Isten tervét hajtottam végre, s ez a terv még odafönn született, és Isten nem kér az embertől erkölcstelen dolgot! Két ember eleve elrendelt módon egymáshoz tartozik. Ha félbe törünk egy kekszet, a tésztája attól még ugyanaz marad, és a két fél törési vonala mentén egymásba illeszthető. Ilyenek az összetartozó lelkek is. Nem ellentétek, hiszen az anyag ugyanaz, és nem is egyformák, hiszen a két darab különbözőképpen tört. Isteni kezek törték két darabra, sok-sok inkarnációval ezelőtt. Ezt a harmonikus illeszkedést mély mágneses vonzalomként érzékeljük. A lélek mindig okkal választ társat, és az ok a nagyobb jó szolgálata. A lélektársi szövetséget nem az ego határozza meg, nem az ego személyes öröméről szól, hanem inkább arról, hogyan tud a két lélek energiája egyesülni, hogy ez által a nagyobb jót szolgálja. Bizonyos céllal összekerül két ember, hogy együtt összehozzanak egy Egészet.

Úgy vonzotta lelkünk egymást, mint két mágnes. Nem számít a fizikai külső, a kor, sem az anyagi helyzet. Egyszerűen lélek a lélekbe szeretett bele! Nem tudtam honnan ez az érzés, csak hogy van, és én nagyon akarom! Óriási béke és nyugalom töltött el, és határtalan szeretetet éreztem. Nem voltam már egyedül a világon!!! Két ember egy lélekkel, két testben egy lélek lakozik. Amikor átölelt, mintha a lelkem hiányzó darabja a helyére került volna. Egésszé váltam. Mi akkor is együtt leszünk, ha földi küldetésünk véget ér; egymásra találtunk, s ezt senki nem másíthatja meg. Örökre együtt maradunk. Beleolvadtam a karjaiba. Ismerősek voltak a csókjai, olyan érzés kerített hatalmába, mintha már évezredek óta ismernénk egymást. A belső kötőerők miatt ennek a kapcsolatnak létre kellett jönnie Találkozásaink ritkák, de szerelmünk Vénuszi – halálos szerelem. Nem kellenek szavak érzéseink átadásához, és érintések sem egymás lelkének megérintéséhez – ezek mind megvalósulnak, ahogy egymás erőterébe kerülünk. Szemeiben látom a válaszokat a még föl sem tett kérdéseimre. Ahogy gyűlnek élményeink szerelmünk is egyre csak mélyül, egybeolvadnak érzéseink s lelkünk ezer szállal fonódik össze. Soha nem ismerhetjük meg teljesen egymás lelkét, hisz ez egy örök és végtelen történet, de pont ez adja szerelmünk erejét, hogy minden találkozás alkalmával megismerhessünk egy újabb részt egymásból.

Határtalan harmónia jellemzi együttlétünket. A Nap és a Hold tánca, a tűz és a víz harmóniája. Fontos, hogy az egységben melyet alkotunk, egyenlő arányban keveredjen mindkét elem. Ha több a víz, eloltja a tüzet, ha viszont erősebb a tűz, felforralja a vizet, minek utána az elpárolog. Tehát, ez a határtalan harmónia úgy jön létre köztünk, hogy az EGY-be mindketten egyenlő arányban adjuk bele lényünket és szeretetünket.

Mintha az Angyalok küldték volna hozzám, hisz akkor hívott fel, amikor életem legmélyebb poklát jártam. Isteni akarat folytán keresztezték egymást útjaink. Feladatunk tanítani és emelni egymást. Minden egyes találkozással erősödik közöttünk a mágneses vonzalom s a feltétel nélküli szeretet érzése. Beleborzongok, ha megérint, tudja, hogy mi a jó nekem, mintha már ezer éve ismerne. Amikor elválunk, úgy érzem, valami elszakad bennem, s a szakadás helyén űr támad. Ezt az űrt telefonbeszélgetéseinkkel próbáljuk betölteni. Kihasználva a modern kor vívmányait, kapcsolatban állunk egymással, sokat beszélgetünk, olyan jó hallani a hangját, mint lágy zene az éjszakában – bizsereg tőle az egész testem.

A hitét még erősítenem kell, ezért kerültem mellé. Ha a hitről esik szó, vita alakul ki köztünk, ami néha elég durva szóváltásig is fajul, de a végén mindig meg tudjuk beszélni a dolgokat. Nem hagyunk egymás lelkében tüskét, mert az saját magunknak okozna fájdalmat. Képtelenek vagyunk haragudni egymásra.
Persze, ez a kapcsolat nem is lehet felhőtlen, hisz olyan hiteles tükröt tartunk egymás elé, rávilágítva ezzel hibáinkra, amivel nagyon nehéz szembesülni.
Elég fura dolog érezni, tudni minden porcikámmal, hogy Ő mit gondol, mit akar. Talán azért kell ennyit várni a találkozásra, hogy szembe tudjunk nézni e kemény igazsággal. Van egy karmikus vállalásom vele kapcsolatban: meg kell tanítanom rá, hogy a szeretetét és az érzelmeit képes legyen kimutatni és kimondani. Ez rejtve van lelke legmélyén, onnan kell előcsalogatnom.

Sokat változott, amióta összejöttünk. Érezhetően változik a felfogása, a látásmódja, a világról alkotott képe s a lélekhez fűződő viszonya. Kezd egyre jobban emlékezni s megérteni a transzcendens világ működését. Nagyon szeretem Őt. Talán ez a szó nem is fejezi ki kellőképpen az érzéseimet. Jelenléte erősíti a jelenlétemet. Egyenesen imádom! Az imádat szó sem magyarázható meg földi érzésekkel. Az inkább valami Istenit jelent. Az Istent szeretem benne, a minden szennytől, mocsoktól és gyarlóságtól mentes tiszta Szellemét. Mindezt a szeretetet Ő visszatükrözi nekem.

Egy felszabadult emberi lény egyáltalán semmilyen gátlással és érzelmi blokkal nem foglalkozik. Egyszerűen nem vesz róla tudomást. Az igazi öröm egyszerre erősen testi és szellemi. A végső valóság tehát a gyönyör. A gyönyör természetes állapota egy önmagával egyesült léleknek. Az a testi-lelki mámor minden porcikánkat átjárta, egész testünk remegett és lüktetett az örömtől, mert összhangba került mindennel: önmagával, az Univerzummal és egy másik emberi lénnyel is. Ilyenkor nincs kételkedés és nincs bűntudat. Amikor annyira fel tudsz oldódni a szeretkezésben, hogy a legbensőbb vágyaidnak és ösztöneidnek átadod magad, kiszolgáltatottá és sebezhetővé válsz. Amikor képes vagy megengedni magadnak, hogy átadd az irányítást testednek és a Párodnak, olyan ajtók nyílnak ki lelked mélységeiből, melyek ismeretlenek számodra. Ha félsz, elzárod magad az extázistól. Én köszönöm a sorsnak, hogy egy olyan művész kezében lehetek hangszer, aki úgy ért hozzám, ahogy senki más. Nem használ kottát. Lenyűgözően improvizál. Mély, belső szabadságban szeretkezünk, átölelve egymást szerető és izgató energiákkal egyszerre. Úgy érzem, minél átütőbb az általunk átélt gyönyör, annál többet teszünk a világért.

Időt kell adnunk a testnek s a léleknek, hogy feloldódjon az érzelmek óceánjában. Ne űzzünk sportot a szeretkezésből, törekedjünk a minőségre és ne a mennyiségre. Maratoni szeretkezéseink órákig tartottak s a Mennyország a földre költözött. Eleinte még figyeltem a gyönyör állapotait, de ahogy egyre inkább beleolvadtunk az érzésekbe, azt éreztem, hogy már nem vagyok testben. A hatalmas energia, ami az orgazmust előidézte kilökte az Én-t a testemből – de nyugodt voltam, mert tudtam, hogy van egy partnerem aki vigyáz rám, amíg visszajövök. Mindez a tantra alkalmazása, a visszatartott orgazmus eredménye. Valamikor a férfiak ezt tudták alkalmazni, felejthetetlenné téve ez által az együtt töltött időt. Mára már ez a tudás eltűnt. Kevés az a férfi, aki elő tudja hozni magából ezt az isteni képességet.

Amikor meztelen bőr ér meztelen bőrhöz, két univerzum határa találkozik. De még mielőtt fizikai szinten megvalósul az érintés, addigra az energia testek már egy ideje összeolvadtak, összemosódtak. A hasonló vágyakkal rendelkező emberek vonzzák egymást; talán azért, hogy közösen éljék át azt az élményt, amit csak ők tudnak nyújtani egymásnak. A szexualitásként ismert mágneses vonzás hidat emel a különböző létsíkok közé.
Az orgazmus a mindenség felé löki az Ént. A szexuális aktus és a szerelem utat mutat az Istenivel való egyesülés felé. Szeretkezéseink egy olyan elszigetelt világot teremtenek, ahol megpihenhetünk a mindennapi hajsza után. Ilyenkor a testünk a belső teremtő energiával keres kapcsolatot. Mikor együtt vagyunk, úgy tekintek rá, mint egy Isteni lényre. Az iránta érzett vágyam valósággal megszépíti őt. Mikor a bőrünk összeér, sugározni kezdünk, mivel semmi rossz nincs kettőnk között. Szeretkezésünk alatt ablak nyílik arra a határtalan énre, akik valójában vagyunk, az Isteni Énre testünk burka mögött. Az igazi megnyitja ezt az ajtót, és ilyenkor már nem szükséges a gyönyört keresni. A szeretet lámpásai kigyúlnak szívünkben, és megvilágítják a Teljességhez vezető utat.

Végre nekivághatunk annak a sorsfeladatnak, amire rendeltettünk. Ezt tűztem ki célul magam elé, bár vannak még nehézségeink. De bármilyen akadályba is ütközik az Ikerlelkek egyesülése, végső soron semmi sem állhatja útjukat. Elérkezett az idő, amikor egyre többen lelnek rá lelkük elveszett felére s élik át azt a Mennyei boldogságot, amit Isten ígért az Öröklétbe bocsátott Szellemeknek jutalmul – sikeresen megvalósított lelki fejlődésük és Hazatérésük ajándékaként.

2013-ban szembe kellett nézzek azokkal a mélységekkel, amelyeket eddig titokban tartottam magam előtt.

Ez a szexuális életemre vonatkozott s a meg nem élt nőiességemre, melynek kibontakoztatását karmikus feladatként hoztam magammal.

Ez elől nem bújhattam el, és mindez komoly és végletes átrendeződéseket jelentett az életemben.
Nő vagyok, s ezt teljes mértékben át kell élnem.
Meg kell engednem magamnak, hogy Nő lehessek.
Néha bizony gyenge, törékeny, olyan, akinek szüksége van valakire, akire számíthat, aki támogatja, aki szereti feltétel nélkül.

Ez nem ment egyik napról a másikra, de amikor az év végén számot vetettem és visszaemlékeztem, milyen voltam az év elején – hát szembetűnő volt a változás. Egy új ént állítottam elő a sors kovácsműhelyében.

Minden egyes ember, akivel érintkezésbe lépek, részévé válik annak a személyiségnek, akivé fejlődöm. Egyetlen emberi kapcsolat sem marad ki fejlődésem folyamatából.

Ikerlelkem oroszlán szerepet vállalt változásom kiteljesedésében. Általa tapasztaltam meg, milyen nőnek lenni, és milyen érzés az, amikor a nőt nőként tisztelik és szeretik. Istennőnek kijáró bánásmódban volt részem Sírtam a gyönyörtől és attól a csodálatos – semmihez sem fogható – érzéstől, amiben részesített. Amikor rám mosolyognak tengerkék szemei, érzem azt a frekvenciát, amelyiken én is rezgek, kellemes bizsergés önti el a testem összes apró sejtjét és a lelkem jelez.

Csodás dolog érezni az energia áramlását, melynek útját mindig egy „akarom, de…”jellegű kifejezés folytja le. S ami feloldja az „akarom, mert…” Erre nagyon figyeljünk! Kétség nem férhet hozzá, hogy összetartozunk. Létezik közöttünk egy nagyfokú lelki közelség, bizalom, őszinteség és tisztelet. Mindig rá gondolok. Ő az utolsó gondolatom elalvás előtt és reggel Ő az első, ha felébredek. Vajon hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy élnek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek – és szerethetnek?

Köszönöm Istenem, hogy hozzám vezetted Őt! Mindannyiunk közös álma visszatalálni az Egységbe, s ezt csak együtt tudjuk megtenni.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?