• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

18. MÁRIA MAGDOLNA ÜZENETE

A Női princípium elnyomása, különösen az utóbbi kétezer évben, lehetővé tette az ego számára, hogy a kollektív emberi pszichében abszolút fölényre tegyen szert.

Bár a Nőknek is van egójuk – de az ego a Férfi formában könnyebben ereszt gyökeret és ott gyorsabban növekszik.
A Nők ugyanis kevésbé azonosulnak az elméjükkel, mint a férfiak!

Ők szorosabb kapcsolatban állnak a Lelkükkel és a magasabb intelligenciával, ahonnan az intuitív képességeik erednek.
A Női forma kevésbé különül el a környezetétől, mint a Férfi – nyitottabb és érzékenyebb más életformákra és jobban ráhangolódik a természet világára.

Ha a bolygónkon a férfi és a női energiák egyensúlyát nem borították volna föl, akkor az ego növekedése jelentős mértékben korlátozódott volna.
Nem üzentünk volna háborút a természetnek és nem idegenedtünk volna el totálisan a Lelkünktől.

A romlott kaotikus egyház alapította inkvizíció – mint egy 300 éves időszakában, nők millióit kínozta és ölte meg annak érdekében, hogy elfojtsa az eretnekséget. Ez a történelem legsötétebb korszaka volt. Félelem és mérhetetlen fájdalom kötődik hozzá.

A Szent Feminint démoninak nyilvánították és emiatt a Női Princípium szinte eltűnt az emberi létélményből. Az Istennő – állati szintre zuhant.
Vajon ki a felelős a Nőkben eluralkodott félelemért, szégyenért és bűntudatért?

Mondhatnánk, természetesen, hogy a férfiak.

De akkor mi a magyarázata annak, hogy a zsidókereszténység előtt a sumer, egyiptomi és kelta civilizációkban a Nőket megbecsülték és a Női Princípiumot nem félték – hanem mélyen tisztelték.

Mi az, aminek a hatására a Férfiak hirtelen fenyegetve érezték magukat a Nőktől?

A bennük élő, fejlődő ego – amelyik tudta, hogy csak a férfi formán keresztül tudja teljesen irányítása alá vonni a bolygót – és ehhez a női formát hatástalanítania kellett.
Ezt a Szent Feminin érzelmi fájdalomként élte meg, s ez fájdalomtestünk részévé vált. Női Lelkünk mélyén ott élnek a lenyomatok, amit titokban tartunk – mert felejteni akarunk.

A helyzet változik.

Azáltal, hogy sok ember válik tudatosabbá, az ego egyre kevésbé talál fogást az emberi elmén.
Mivel a Hölgyeknél az ego sohasem gyökerezett nagyon mélyen, ezért náluk gyorsabban veszít teret, mint a Férfiaknál.
Ők hamarabb fölébrednek.

Ez az üzenet nekünk szól – Nőknek.

A Nő képes csak megmenteni a világot a pusztulástól, ebben a nehéz, harcokkal, viszállyal teli időszakában a Földnek.

A Nő az, aki képes arra, amire a Férfi nem, az elfogadásra, a feltétel nélküli Szeretetre.
Egyedül Ő képes átölelni ellenségeit, mert tudja, hogy ellenség nem létezik. Félelemmel teli ember igen – de ellenség csak akkor, ha annak látjuk.

Én, Mária Magdolna tudom ezt, mert sokan néztek már ellenségnek. Félelemmel telve tekintettek Rám s el akartak pusztítani, mert olyan erővel bírtam, mely legyőzött mindent.

A Feltétel Nélküli Szeretet erejével.

És a Nő az óta is attól szenved – attól, hogy elpusztíthatják, ha él erejével.
Ezért vagy nem él, vagy visszaél vele.

Valódi titkát hét pecsét alatt őrzi, hogy ne férhessen hozzá senki. Ő sem.
Az idők során megsebzett Nőiessége száműzte oda a Csodát, mely világokat lenne képes megmozgatni, ha nem rettegne ennyire.
Csakhogy retteg, fél és ellenséget lát mindenben és mindenkiben.
Űzött vadként ugrik mindazokra, kik betekintenének belső rejtekébe.

S mindemellett szomorú.
Attól, hogy valahol Lelke mélyén tudja, érdemes lenne felnyitnia a lakatokat, felfeszítenie a rozsda marta ajtókat s kiengednie az Odaadás Madarát.
Itt van, odaadom, amim van, szabad akaratomból, feltétel nélkül!

Fájdalmai, szenvedései valójában a sóvárgásból erednek, hogy végre megélhesse Önmagát.

Ti Nők, eltévedtetek valahol az úton.
Annyira igyekeztetek olyanokká válni, mint a Férfiak, hogy közben megfeledkeztetek a Lényegről.

Arról, hogy nem kell semmilyenné sem válnotok, úgy vagytok jók, ahogy vagytok. Nem kell mindig mennetek, intézkednetek, bizonyítanotok.

Elég, ha csak Jelen Vagytok, s ezzel megidézitek a világon a legnagyobb Erőt.

Tudom, megaláztatás ért benneteket az úton.
Amikor Szeretetet adtatok, sokszor késsel hasítottak belétek, s Titeket hibáztattak a világ összes bűnéért. Bűnösökként éltetek le életeket, bizonyítva folyamatosan az ártatlanságotokat.

Könny, bánat, mély fájdalmak közepette éltetek, döngetve ajtókat, melyek talán soha nem nyíltak meg.
Ezt a bánatot őrzitek ma is Szívetekben, a lakatok zárta, nyikorgó nyirkosság mélyén. Csakhogy a kulcs ezekhez a lakatokhoz még mindig nálatok van.
Nem dobtátok el, mert a Remény sosem halt meg szívetekben.

Egy Nőben nem hal meg a Remény.

Ezért tudjátok Ti megmenteni a világot. Felmelegíteni a megfagyott Szíveket.

Erre a Férfi nem képes nélkületek.

A világ jelenleg nagyon aktív változási folyamaton megy keresztül, ezt érezhetitek. Azért szólok most Hozzátok, hogy Reményt és Hitet adjak nektek, ha elfogadjátok.

Ideje felvállalnotok Nőiességeteket, s elhinnetek, hogy Biztonságban vagytok. Én, Mária Magdolna vagyok az élő példája annak, hogy mindez sikerülhet.

Bárki, bármit is mondott Rólam valaha, bárkik is hitték, hogy nem voltam méltó Jézus szeretetére, nem számít.
Számomra nem is számított soha.
Ha számított volna, valóban méltatlanná váltam volna a Szeretetre.

S ez az, amit a Férfi, hatalmát féltve megtett, erősítette a Nőben a hitet, hogy méltatlan. Egyedül ez az eszköz maradt a kezében, hogy hatalma alatt tartsa a Nőt. Ezért a sok megaláztatás, bánat és kín, melyeket a Nő elszenvedett az évezredek folyamán.

A Férfi valójában a hatalmát féltette a Nőtől. Csakhogy ez a félelem mára már a világunk pusztulását okozhatja.
Az erőszak, viszályok, háborúk oly mértéket öltöttek, melyek felemésztenek bennünket.

A Nő pedig hét lakat alatt őrzi a titkot, az Örök Élet Elixírjét!

Kérlek hát benneteket, Ti csodálatos Nők, hogy emlékezzetek vissza arra, hogy kik is vagytok Valójában.
Arra a Fényre, melyet a mai napig Szívetekben hordoztok.

A megbocsátás, együttérzés, Szeretet képességére – melyek eredendően bennetek vannak.
A Szeretet erejét semmilyen harc, viszály nem képes legyőzni.
Ahol megjelenik, egy pillanat alatt földre hullnak a fegyverek, és Béke köszönt a Világra. A Szeretet ereje csodát képes tenni – olyat, melyre oly régóta vágytok.

Én voltam, vagyok, leszek – a világ végezetéig és azután is.
Szeretetem erejével vigyázom lépteiteket!

A mostani időszak nagy lehetőségeket hordoz a Nő számára. Bár úgy tűnik, nem neki kedvez ez időszak, még sincs így.

A Férfi ugyanis elfáradt. Belefáradt a csatákba, a vég nélküli körökbe. Elkezdett vágyni egy jobb létre – emlékei felébredtek.
Keresni kezdte a Nőt.

Ezért most ne tégy semmit.
Várd ki az alkalmas pillanatot, s ha a Férfi eljön hozzád, fogadd őt Szeretettel. Már nem bánthat Téged, sosem bánthatott, csak elhitted neki azt, hogy bánthat.

Ébreszd fel a szívedben a Reményt, melyet azóta is őrzöl, mióta Jézus itt járt a Földön.

Én, Mária Magdolna mondom, a kör, melyet együtt megtettünk az óta, a végéhez közeledik, s a Nő ismét méltó helyére kerülhet.
Add oda mindened, ha arra kér a Férfi
, mert Mostantól fogva nem vehet el Tőled senki semmit. Megtanulta és megértette, hogy a Nő nélkül nem ér semmit az Élete.

Fogadd Őt Szeretettel s emeld fel Őt Méltó helyére!”

Magyar Nők – kezdjetek el élni!
Vannak életszakaszok, amikor egy nő hagyja, hogy életéből kivesszenek a színek. Belefárad a mindennapos küzdelembe – aminek nem látja a végét. Erőtlenné, színtelenné válik – mert pontosan azt vesztette el – ami magára vonzhatná a tekinteteket.
A belső tüzet.

Lényét diszharmónia uralja, szándékosan megfakult, kikopott, fáradt vagy sötét színekkel satírozza önmagát – az élénk, fénylő és ragyogó színskála palettát a fiók legmélyére rejtette.

Kivész belőle a nőiség vibráló energiája. Szeméből eltűnik a csillogás – szája egyetlen keserű vonallá húzódik. Túlterhelt és reményvesztett.
Közelében az ember erőtlenné válik.

Ők a szívüket vesztett szomorú nők, akik azt hiszik, hogy férfi nélkül nem ragyoghatnak. Azt hiszik a férfi feladata az állandó ragyogtatás – mintha csak egy lámpát kapcsolna fel odabent.

A férfi nem kaphatja meg a huszonnégy órás ragyogtató címet – mert belefásult, fáradt és érdektelen. Magyarázkodni kezd, hogy mennie kell, várja a munka – nagy a felelősség a vállán…
A ragyogtatásért, a nő boldogságáért érzett hatalmas felelősség pedig az Ő erejét emészti föl…

Kinek jó ez?

A nők meg csak a színüket vesztik egyre – és szomorúan arra várnak, hogy valaki visszahozza a színeket megfakult életükbe.
Úgy várják lelkük kitavaszodását, hogy közben elfelejtették, hogy a fiók mélyére rejtették az élénk színskála palettát. Vagy rosszabb esetben el is felejtik, hogy hová tették – így aztán már nem is keresik tovább…
Ezzel megszüntetik a női oldal táplálását.
Mintha előre megfontolt szándékkal elhanyagolnák, figyelmen kívül hagynák, és meg sem hallanák női oldaluk segélykiáltásait.

Magyar NŐ – éltesd női oldalad, töltsd meg újra élettel, színekkel vibráló, ösztönző energiával. Találj rá a benned élő Istennő erejére.

Egy Férfi valóban képes ragyogtatni egy Nőt, képes arra, hogy szemet csillogtasson, tekintetet fényesítsen, arcra pírt csempésszen – hogy színeket hozzon, ragyogást… De fittyet hány rá, ha az lehajtott fejjel, színeit elveszítve – szomorúan mutatkozik.

Ugyan már – KIRÁLYLÁNY – elhalad majd melletted, mert nincs rajtad semmi – ami Rád vonzaná tekintetét. Szürke vagy és szomorú.

Ő nem fog megállítani, felemelni a fejed és maga felé fordítani szomorú tekintetedet. Nem fogja megkérdezni, hogy mi okozta a szívtörést nálad. Ő látja, hogy szép lehetnél… és mivel nem ragyogsz ki a tömegből – nem éred meg a fáradságot.

Ő az Életet választja. Azt a Nőt, aki színekkel, nevetéssel tölti meg napjait – és nélküle is ragyog.

Kezdj hát el színezni. Kezdj el élni. Elsősorban magadnak ragyogj – Önmagad miatt. Ragyogj és taglózd le Őt – és az egész Világot! Mert NŐ vagy.

Keresd meg a színeket a fiók mélyén s meglátod – egy önmagával elégedett magabiztos NŐ születése napját ünnepelheted!

Bár kicsit vicces, de szeretném megosztani Veled a Nő alakulásának fázisait.

Amikor egy kislány három évesen a tükörbe néz – egy királynőt lát. Nyolcévesen ugyanez a kislány Hamupipőkét látja.

Tizenöt évesen egy rémséget lát és felkiált: anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába! Mindennapjait áthatja a küzdelem.

Húszévesen, bár elégedetlen azzal, amit a tükörben lát – mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.

Harminc évesen is elégedetlen a tükör nyújtotta látvánnyal, de úgy érzi, már nincs ideje változtatni rajta – ezért így meg ki az utcára.

Negyven évesen sem elégedett a tükörképével, ám azt mondja”de legalább tiszta vagyok” – és kimegy az utcára.

Ötvenévesen, amikor a tükörbe néz, saját magát látja – s oda megy, ahová akar.

Hatvan évesen, amikor tükörbe néz, azokra az emberekre emlékezik, akik már nem láthatják magukat a tükörben. Az ajtón kilépve – meghódítja a világot.

Hetvenkedve a tükörbe néz – bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.

Nyolcvan évesen már nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját, és megy, hogy nevessen együtt a világgal.

Magyar Nők – talán nekünk is korábban kellene megragadnunk azt a bíbor kalapot…


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?