• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

05. LELKEM nagy VIZSGÁJA

Nehéz időket élünk. A sötét vaskor energiái – dacolva a HAJNAL FÉNYÉVEL – most döntik romba egy sötét kor utolsó tartópilléreit.
Az Angyalok eltakarítják a romokat, és mire a Nap felkel – egy ÚJ Világ várja a FÉNY születését.

Meg vagyon írva a Csillagokban – miszerint a Kali yuga utolsó napján, a két óriás bolygó – Szaturnusz és Jupiter – együttállásának idején, az anyag átszellemül és a Földön helyreáll az Isteni Rend. Ám amíg mindez az emberek tudatában is megtörténik – az még eltart egy ideig.

Az utolsó napon, a Nap – Merkúr együttállása idején a Magyarok Istene leküldi hozzánk a Fény Hercegét – hogy kinyissa számunkra az Aranykor kapuit. A MAGyar Égbolton megjelenik a Betlehemi Csillag!
Hogy ez az én olvasatomban mit jelent – arról később írok.

Ezzel egy 26 ezer éves ciklus végérvényesen véget ér, és kezdődik egy új – s a KERÉK forog tovább…


Ahogy telnek a napok, egyre többet látok át a történtekből. Ahhoz, hogy érthető is legyen – ismét visszamegyek kicsit az időben.
Bár tudjuk, hogy nincs idő, mégis könnyebben megérti az emberi elme a történéseket – az idő függvényében.

2019. szeptemberében, az őszi napfordulón egy jurta-koncerten voltunk – Balaton-felvidéken. Ott találkoztam először a nővel, ki most otthonunk lakója.
Elég sokat beszélgettek, s mivel az én szerelmem ezen a szinten már szabadságot ad – meg sem fordult bennem, hogy ez a „kis flört” egy szakadást idéz elő kettőnk közös életében. Egy támadás, mely ellenünk szól. Mert EGY-ütt erősek Vagyunk? Talán egy csapda?
Netalán kísértés?

Lelkem mindig jelez, ha valami eltér az Isteni Rendtől – ami engem vezet.

Nem szóltam senkinek róla, hisz a jelzést én kaptam – és végső soron ki vagyok én, hogy bárkit megítélhetnék egy intuíció alapján?
Hát – mint utólag kiderült – jó lett volna hallgatnom rá! Tengernyi fájdalomtól menthettem volna meg a Lelkem.
Hogy kinek tanítás ez – a végén fedi fel magát.
Lehet – mindenkinek.

A sors furcsa fintora, hogy októberben egy koncert kapcsán, “véletlenül” ide sodorta a szél a nőt Békéscsabára – napokig itt lakott. Az általa közvetített energiák lelki fájdalmat okoztak nekem, annál is inkább, mert már érezhető volt számomra az az energetika, ami kettejüket egymáshoz láncolta.
Nem tudtam mi az, csak azt éreztem – a Lelkemnek valami nem jó… Túl közel kerültek egymáshoz, napokig egymás aurájában éltek. Nehezen akart hazamenni innen…

Otthonom eddig egy szakrális sziget volt – a földi Mennyországnak egy kicsinyke szeglete, és nagyon fájdalmasan érintett, amikor ezt a szakralitást elveszítette. Nem most történt, most csak állandósult. Ez már akkor elveszett, amikor becstelen embereket láttam vendégül – segítő szándékkal – hajlékomban.

Csak azt éreztem, hogy társam fénysebességgel távolodik Tőlem érzelmileg. De mivel az ember magából indul ki, így feltételezni se mertem, hogy abban a magas szintű lelkiállapotban, amiben együtt léteztünk, nem lesz velem őszinte.
Bele se mertem gondolni, hogy beleszeretett abba a nőbe, ki a lánya lehetne – lecserélve ezáltal kettőnk magas szinten megélt Szerelmét egy új kapcsolatra?

Amikor úgy döntöttünk, hogy felvállalva szerelmünket, teret adunk egymásban közös lélekrészeinknek – egy dolgot kértem Tőle: hogy amíg Velem él, Én legyek az első és egyetlen Nő az életében.
Ezt földbe taposta, elárulva ezáltal Lelkem – és porig alázta a bennem élő Szakrális Nőt, kit hosszú évek kemény munkájával teremtettem meg.

Mára már világossá vált számomra, hogy tettével nagyon mélyre zuhant, így méltatlanná vált arra a Szerelemre, amit Én – a történtek ellenére – még mindig érzek iránta.

A Szerelem, ami tiszta, igaz és Isteni – soha nem múlik el! Ha elmúlik – az nem Szerelem, csak valami hazug utánzata az Isteni Szerelemnek!
S ez nem méltó hozzánk!

Úgy érzem, tanításaim most nyernek értelmet.
Rá kellett jönnöm arra, hogy egója igencsak jelen van még benne. Mivel nem bírta a “lelki karantént” – kiutat keresett a kapcsolatból? Pedig azt hittem, hogy már régen megadta magát a Lélek Isteni vezetésének. Hát tévedtem. Túl sok voltam neki!

Fölmerül bennem egy kérdés: Egy spirituálisan emelkedett szakrális feladatra készülő Férfi, ki magyarul gondolkodik, magyarul beszél és magyarul él – hogy szánhatta el magát egy olyan lépésre, ami Lelke értékrendjével szöges ellentétben áll?
Mi lehetett az indítéka, hogy hazudjon, megcsaljon, megalázzon és Szakrális Női minőségét megalázza annak a Nőnek, ki Szerelme által – tőle telhetően – a legmagasabbra emelte Őt?

A két világ, amit idáig egységként éltem – a fent és a lent dimenziója – szétszakadt, és a két létsík távolodni kezdett egymástól.
Ezt a szakadást nagyfokú fájdalom kísérte.

Ez az Ő döntése, s én nem akadályozhatom meg benne.
Én foghatom a kezét és szerető szívem Isteni Szerelmével segíthetem Őt. Ennyi, amit tehetek érte… és az otthont, amit új családja számára biztosítok, mint menedéket – a nehéz időkre. Átmenetileg!

Nem tudom, hogy mi ez a kapcsolat. Azt nem írhatom, hogy szeretője – hisz egy SZERET Ő Szerelemből van a társsal, itt viszont a szerelemnek – mint olyan – nyoma sincs (még). A Szerelem ott virágzik – ahol nincs egó! Hát…

A bántó szándék távol áll Tőlem, és az általam közöltek tények – nem írhatok mást. A bennem élő Isten nem engedi meg! Ez a történet az életem része lett – minden fájdalmával és tanításával együtt. Ez az Igazság.
Őszintén leírok mindent, ami Velem történik, így azt kockáztatom, hogy elveszíthetek olyan embereket, akiknek ez nem fog tetszeni. Ez az Én életem s az Én érzéseim – minden amit érzek és átélek.
Mindenki annyit ért meg belőle – ahol Ő tart…
Nem attól szeretnék szerethető lenni, hogy azt mondom, amit a másik hallani akar – hiszen az álarc előbb vagy utóbb mindenkiről lehull… Eszembe jutott egy bölcsesség:

„Emlékezz. Ha elveszítesz valakit azzal,
hogy Önmagad adod – akkor TE nyertél!”

A nő csak most kezdi megérteni a szeretet fogalmát, és csak most kezdi lassacskán – ebben az energiatérben ahol él – megszeretni saját magát, és szeretettel fordulni a külvilág felé. Amit Ő szerelemnek vélt – az csupán ragaszkodás. A valahová tartozás vágya.
Ez egy most induló kemény belső változási folyamat részéről, mely hosszú hónapok, de inkább évek kemény munkáját követeli meg tőle. Hisz minden lépcsőfokot végig kell járnia ahhoz, hogy a spirituális fejlődés útján egyre följebb tudjon lépni. Legyőzve mindenekelőtt az apakomplexusát, ami egy nála jóval idősebb emberhez kötötte mindig is – akiben a biztonságot és a védelmet kereste.
De szerelem ez? Vagy pusztán ragaszkodás és birtoklás… s ez az egó műve?

Hogy volt társam szerelme tiszta-e irányában? Lélekből jön-e az érzése?
Ez legyen az Ő dolga.
Én Látom Őt! Látom a Lelkét.

Hogy őszintén elmondom-e neki, amit látok?
Igen, amennyiben kéri és meghallgat.

Hogy tanítom-e ezáltal Őt?
Minden bizonnyal.

Hogy tanul-e belőle?

Hát, ez rajta múlik…


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?