• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

XVI. Lelked labirintusa

A jövő új lehetőségei végig ott szállnak az Égen a Csillagok Fényében – érdemes figyelni a Szívünk jelzéseire.

Minden emberben van Fény és sötétség, azaz egy Isteni és egy démoni fele.
Az ember a magában élő Istent csak akkor tudja megtapasztalni – ha azt is megtapasztalja magában, ami nem Isten, hisz a fény csak a sötétségben válik láthatóvá.
Nem tagadnunk kell a bennünk lévő sötét tulajdonságokat – hisz általuk ismertük föl a bennünk élő Istent, hanem szeretettel átalakítani és isteni részünk szolgálatába állítani.

Leszülettél Fényként – ember testbe zárva – a sötétségbe, hogy tapasztalj, fejlődj és növekedj. Egyedül voltál, s reményvesztetten néztél a messzeségbe. Isteni származásodat a feledés fátyla kizárta tudatodból – fogalmad sem volt, hogyan tovább. Kiszolgáltatott voltál és sebezhető. Így élted meg születésedet.
Képzeld csak el ezt az érzést így felnőtt fejjel, sok – sok tapasztalattal a hátad mögött.

Álltál már biztosan te is egyedül egy sötét szobában, ahol a sötétség nyomasztó súlyként nehezedett rád. A levegő sűrű volt és nyirkos tapintású.
A nehéz energiák fojtogató érzést keltve ölelték körbe tested. Az idő ólomlábakon haladt, majdhogy nem állni látszott.
Mindent megadtál volna egy Fény szikráért, egy pislákoló lángocskáért, hogy elviselhetőbbé váljon a Lét számodra.

Hiába vágysz békére, harmóniára, szeretetre – amíg egy önmagát újraszülő örökös konfliktusban, harcban veszel részt – igazából önmagad ellen.
Az ember igazi értékét döntően az határozza meg – hogyan tud felülemelkedni tegnapi önmagán.

A tenger mélyén páratlan kincsek várnak Rád, de ha biztonságra vágysz – azt a parton találod! Hát vesd magad a hullámok közé!

Ne gondolkodj tovább – indulj hát el!

Be mersz-e lépni? – Lelked labirintusába.

E labirintus nem útvesztő. Mert –  bármilyen bonyolult is a mintázata, egyetlen utat tartalmaz a bejárattól a középpontig – amely befelé vezető út egyúttal a középpontból kivezető ösvény is.

Ez egy olyan kétirányú, tekergő útvonal, amely elágazások nélkül vezet a középpontba.

Itt a racionális, bal agyféltekés gondolkodás önmagában szóba sem jöhet. Ami segít, az a kreativitás és inspiráció – a játékosságot előhívó két agyféltekés gondolkodás. Komoly meglepetésekkel találhatja szemben magát az, aki a labirintus bejárására vállalkozik. A minta egyszerűsége és átláthatósága ellenére, a beépített 180 fokos fordulók, a körök megadott sorrendje, amelyen nem folyamatosan befelé haladunk, hol a belső körön, hol a legszélén találjuk magunkat, elveszi tőlünk mindennapi életünk egyik fontos kapaszkodóját – az irányultságot.

A belépést követően az időtől is megfoszt bennünket. Vagyis, aki belép a labirintusba, az egy olyan világba kerül,
ahol NINCS IDŐ és NINCS IRÁNY.

A kérdés tehát jogos: be mersz-e lépni?

A labirintus nem más, mint a saját életút bejárása, amelynek végén megérkezünk Önmagunkhoz – saját középpontunkba.

Hogy ott elidőzve, tapasztalással és megértéssel felvértezve éljük mindennapjainkat.

A labirintus az önmagát megismerni és legyőzni képes ember szimbóluma. 

Az egyén múlandóságát állítja szembe az egyén feletti világgal.
Az út megtétele során a Lélek beavatódik, átlép a szent világba – egyfajta misztikus újjászületés történik.

A labirintus járatai sorsunkat, végzetünket tárják elénk – az Örökkévalóság Ígéretével. Ily módon a szellemi szféra felülemelkedhet az anyagin.

Ez egy olyan beavatás, ahol „a probléma” sétálva oldódik meg.
Csak két lehetőséged maradt, ezt adta meg az Ég ajándékba – Neked. ÖNVIZSGÁLAT vagy DAC-HALÁL?
Választhatsz.

Amíg ember részed nem hajt fejet Lelked hatalmas bölcsessége előtt, addig elbukod a neked szánt sorslehetőségeidet.
Az ember dirigál, a Lélek pedig egy darabig tűri – figyeli az embert.
S ha azt látja, nincs benne elég alázat és bölcsesség, holott már mindent megkapott – akkor felmarkolja, amit adott – elviszi a Lélek magával azt a csodát.
Mivel nem becsülte meg az ember LELKE NAGY LEHETŐSÉGEIT – elveszíti.
Emberkedhetsz Ember! – lehetsz dölyfös és dacos, mert neked lehet, mert te vagy az ember. De számolj azzal, hogy van, amikor már késő…

Olykor az ember- rész úgy el van szállva a kapott látszat hatalomtól és lehetőségektől, hogy képtelen az önvizsgálatra.
És itt bukik el jelene, jövője – sorsútja szertefoszlik.
S kap helyette valamit, ami látszatra elszórakoztatja földi léte során.

Kegyetlen és kíméletlen időszak ez.
Ha emberként alkalmatlan vagy az Égi összmunkára, levesznek a sakktábláról és a terveket összetépik.
Senki nem erőltet rád semmit. Ha nem, hát nem… de a Föld ettől még forog tovább…

Az ember mindig utólag jön rá dolgokra. Amikor már fölül tud emelkedni kicsinyes sérelmein és Isten szemével tud ránézni a Világra.
Jobbára akkor értékeli a múltat, amikor már végérvényesen elveszett. Kicsúszott minden a kezei közül.

Évtizedeken át elhazudott érzéseket lehetetlen fájdalom nélkül átalakítani. Szembe kell nézz önmagaddal és számot vess arról, hogy nem csak a külvilágnak hazudtál – szerepeket játszva – hanem saját Isteni Énednek is.
A saját Lelkednek.
S talán a kettő közül ez a súlyosabb vétek. Ennek felismerése számodra elviselhetetlen fájdalmat okoz.

Lelked az Isteni Tudással felruházva vezette ember részedet inkarnációkon át… azaz csak vezette volna, mert ember részed – istent játszva – elnyomta Őt.

Elérkezett az idő, hogy magadban rendet tegyél, és Szíved Szent Terében minden és mindenki a helyére kerüljön.
Ez az Isteni Éned – egód fölötti uralmát jelenti.
Hibáinkból tanulva fejlődik a Lelkünk, s ha megértjük az idők üzenetét, Egyéniségünk egy újabb csiszolt gyémántkővel lesz gazdagabb.

Indulj hát el!

A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod – s a jelent nem. Nem kell az, amid van – arra áhítozol, amid nincs.
Mindenfajta várakozással, tudattalanul egy belső konfliktust teremtesz magadnak – a nem kívánt ITT és MOST és a kivetített jövő között. Ez nagymértékben rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a JELEN pillanatot. Nem éled meg az ITT és MOST csodálatos állapotát.

Araszolunk mindannyian egy magasabb tudatszint irányába – felszámolva személyiségünk démonikus elemeit és saját javunkra fordítva minden eddigi negatív(nak) vélt tulajdonságot, mely a 3. dimenzión átsegített bennünket.
Igen, sokan még küzdünk az egóval – a kisember létezésével – életünkben, pedig már ideje lenne uralni őt. Nehéz.

Időnként vissza – visszaránt bennünket, uralmát féltve – egy-egy energetikai játszmára. S ha nem vagyunk elég tudatosak és nem ismerjük fel – olykor bele is csúszunk. Sérülünk általa és bántunk másokat is – akiket egyébként sosem bántanánk, mert szeretjük őket.

Tudnunk kell, hogy csak az változtatható meg az életünkben, amit belátunk és megnevezünk, s amit felhozunk Lelkünk rejtett zugából.
Amíg odabent van, s el van nyomva – addig nem létezik.
Nem veszünk róla tudomást. Egyszerűen nincs.
Ez pont olyan, mint amikor a szőnyeg alá seperjük a szemetet. Eltüntettük.
Az nem jelenti azt, hogy nincs szemét – csak éppen nem látható.
És ami nem látható – az nincs.
Ami nincs – azt nem lehet megváltoztatni. Jó kifogás, de ezzel nem élhetünk – főleg akkor nem, ha egy magasabb dimenzió irányába igyekszünk.
Őszinteség nélkül, az igazság kimondása nélkül – ez nem fog menni.

Nézz bele a tükörbe – lásd, ki néz vissza Rád!
Nézz szembe Önmagaddal és ismerd meg magad.
Lásd, mit kell elhagynod – mert már idejét-múlt – és Föntebb nem működik.

Bizony ezek a felismerések fájdalmasak, olykor padlóra kerülsz általuk – de föl kell állnod onnan, fölemelve a földről azt a követ, mely a Te utadat építi – és tovább kell menned.
Ez is a játék része – amit itt játszunk MI együtt – és nem mondom, hogy könnyű. Kegyetlenül nehéz.
Talán a legnehezebb, hogy megítéld önmagad – és legyőzd önmagad.

S hagyd, hogy a benned élő Isten vezessen utadon tovább.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

címlapkép és grafika Bottó-Baukó Adrienn munkája

Please follow and like us:
Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?