• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

VIII. kisemberből – ISTENEMBER

Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak fel
– az optimisták pedig vitorlákat.

Az emberek többsége az ujjászületés fogalmát csak a tényleges halállal tudja összekapcsolni, holott egy emberi élet során többször is ujjá kell születnünk – a fejlődés érdekében.

Fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy elinduljon rajta és higgyen benne. Merjen lépni és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le akarja róla rugdosni.
Egyszer kell kibírni, meg még egyszer – utána már könnyebb. Harmadszorra már nem is fog érdekelni, hogy más mit mond.
Az utad viszont annál inkább, amin szíved megérzései visznek előre.
Nem kell más, csak hit, hogy amit érzel – az biztos.

Persze, az elején nagyon nehéz – mint minden.
De azután elkezd jönni a siker és árad. Te boldog leszel, mert az út, ami a tiéd – azért van, hogy boldoggá tegyen.
Csak merj elindulni rajta!
Menni kell előre s nem másokkal foglalkozni. Nem baj az, ha hülyének néznek! Kibírod.

Tudod, egy dologban biztos vagyok – a nagy utak azok, melyek igazán fontosak és jelentőségteljesek, nagy megállító táblákkal vannak teli, és nehézségekkel, pont azért, hogy próbára tegyenek – hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a valamit, amit neked szántak – és csak a tiéd.
Végig tartsd szemed előtt a célt – a tiéd lehet minden, amire vágysz, de ha nem teszel érte semmit, a helyén marad – ahogy Te is.
Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra – bár mindenki előtt ott a lehetőség.

Most egy új ember van születőben. A Kisemberből – Isten Ember lesz.

Ez az átváltozás – csodálatos. És az Égtől minden segítséget megkapunk hozzá.
Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tőlünk az Isten – melyik a legjobb lépés, amit a következő pillanatban tehetünk.
Az olyan helyekre vezető utakat, ahová valóban érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. Végig kell menni rajtuk, hisz csak így fedhetik fel a titkot – amit számunkra tartogatnak.

Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásra találás.
A másik emberben önmagad egy kicsinyke részét ismered fel, egy-egy vonásában saját vonásaidat látod meg.
Amit róla gondolsz – magadról gondolod. Amit vele teszel – magaddal teszed.
S mindaz, amit neki kívánsz – egy napon veled fog megtörténni.

Állj meg egy kis időre és figyelj! Légy egyszerűen szemtanúja annak, ami körülötted folyik a világban – és amit te magad csinálsz. Terjeszd ki ezt egész életedre, hassa át lényedet és engedd, hogy veled maradjon.
Ha szemtanú vagy, az egód egyszerűen megszűnik létezni – te pedig megtapasztalhatod, hogy ki is vagy valójában.
Az én eltűnik – helyette pedig meglátod az Igazi Önmagad.

Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb kerülsz mások Szívéhez.
A kettő ugyanaz, mert a te Szíved és a másiké nem különbözik egymástól.
Ha érted a saját lényedet – érted mindenki lényét.
Ekkor megérted, hogy te is voltál tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el hibákat magad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre.
Magukra kell hagyni őket, ezt nekik kell felismerniük.

Nem az a bölcs, aki a földi tudományokban nagyot ér el! Hanem az az egyszerű Lélek, aki keresi és kutatja értelmével a célt – amiért életre hivatott.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt az életet mi kértük és vállaltuk. Próbáljuk hát meg a lehető legjobbat kihozni belőle.

A Lélek leszületik a fizikai síkra – ahol a Szellem és a Lélek embertestben tapasztalja meg az érzékelés csodálatos tárházán keresztül, a gondolat és az érzelem harmonikus kapcsolatát a Teremtésben.
Ezt inkarnációkon át ismétli újra és újra – de soha nem látja önmagát. Saját arcát.

Elgondolkoztál-e már ezen?
Reggelente, mielőtt utcára lépünk, órákat töltünk a tükör előtt, hogy szebbé varázsoljuk külsőnket. Így szeretnénk megfelelni a társadalom irántunk támasztott elvárásainak és mások szemében nagynak látszani.
Az, hogy Lelkünk rendben van-e – már nem fontos, vele nem foglalkozunk, mert csak a külső – a máz, ami elfedi a hibákat – csak az számít.
Nem látjuk át, hogy ez csak egy olcsó trükk a mátrix világában.

Egyik nagy spirituális költőnk pár sora, ami ide illik:

Hiába fürösztöd önmagad,
csak Másokban moshatod tisztára arcodat…

Mindannyian egy azon Teremtő gyermekei vagyunk – egymásnak tükrei azon a színpadon, ahol éppen jelenetünk zajlik.
Saját hiányosságainkra, amit titkolunk és letagadunk, éppen ez a tükör mutat rá. Rajtunk múlik mindenkor, hogy elfogadjuk-e a segítséget, szembe merünk-e nézni adott esetben a bennünk lakozó démoni résszel, tudatba emelve és elfogadva azt – vagy kidobjuk a tükröt, megnehezítve ezzel Lelkünk fejlődésének folyamatát.

Magam is fejlődöm. A gyengeségeim ellen folytatott harcom nem magányos küzdelem, hisz senki sem képes önmaga fejlesztésére teljesen egyedül.
Az egyéni akarat, indíték, szenvedély és jellem nem elég erős ahhoz, hogy egymagában csatába szálljon az önzéssel, a kevélységgel, az irigységgel és az önámítással.
Mindenkinek szüksége van a külvilág bátorítására.
Számomra is itt vannak a barátok – kevesen ugyan – kik átsegítenek olykor a nehézségeken.
Szükségem van a tükrök általi visszaigazolásra – hisz csak így szembesülhetek önmagammal.

Nem célom saját akaratom érvényre juttatása. Mások tökéletesítése sem az én dolgom.
Én úgy élek, mint amilyennek látni szeretném a világot magam körül. Példát mutatok az életemmel, megértést tanúsítva mások iránt – de nem várom el senkitől, hogy kövessen engem.
Hisz számtalan út vezet Haza, és mindenkinek meg van a joga, hogy saját hite szerint élje az életét, és haladjon az útján.

A teljesség felé több út vezet, és könnyen előfordulhat, hogy a nehezen járható tövises ösvényen mezítláb haladva többet tapasztalunk, mint a kövezett úton haladó jármű vezetője, a maga úti élményéből.
A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek, és megmutassák – mire vagyunk képesek.
Amikor megértjük az előttünk álló kihívás célját, feltárul számunkra az igazság – hogy minden nehézség egy lehetőség a fejlődésre.

Ha elvárásokkal vetted kezedbe e könyvet, ne haragudj rám, ha csalódást okozok, s nem azt írom le, amit Te olvasni szeretnél – hanem azt, amit én átéltem és saját életemben megtapasztaltam.
Talán lesz olyan rész is, melyben döbbenten fogsz magadra ismerni. De ez csak azt bizonyítja, hogy mindannyian ugyanannak a Szeretet hálónak vagyunk egyedi és megmásíthatatlan láncszemei.
Részei az Egésznek, amit Isten alkotott.
Ő teremtményei által cselekszik és tapasztal itt a Földön.

Mind Isteni lények vagyunk.

Most nézz mélyen magadba és figyeld meg – Te kit követsz?
A benned élő Istent, kit Lelked képvisel – vagy az egódat, a benned élő kisembert, akit istennek kiáltottál ki, hogy vezessen Földi életedben.
Ahol Isten jelen van, ott szeretet van – ott nincs helye az egónak.
Ha viszont az egó vezet téged – nincs benned szeretet! Az a szeretet, amit magadban érzel – birtoklásnál aligha lehet több.

Egy szívvel – csak egy Istent szerethetsz.
Neked kell eldöntened, kire bízod magad!


Megismertem egyszer egy nőt – barátomnak fogadtam el, bizalommal közeledtem hozzá és Szeretettel öleltem át. Első perctől kezdve felnéztem rá, és mérföldekkel magam fölé emeltem őt.
Tiszteltem a kiállását, tudását és tiszteltem benne az Istennő erejét.

Ő, mint emelkedett spirituális lény – nagy gyógyító – nem értette miért kerültem a közelébe, s hogy ez mire tanítja őt? Képtelen volt a történtek mögé látni.
Ellenem fordult. A lilithi érzelmek felszínre kerültek benne. Erejét s tudását felhasználva bántott – összetörve bennem minden érzést, amit iránta éreztem.
Aljas dolgokat követett el ellenem. Mindezt tudatosan tette.
Azok az emberek, akik szöget vernek az Életfámba – nem a barátaim.
Egy barát nem tesz ilyet.

Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymáson, és hogy fejlődjünk egymás által. Tükröt tartunk egymásnak.

Ha nem tetszik a kép, ne a tükröt törd össze,

hanem változtass a nézőpontodon. Hosszú távon ez az egyetlen járható út – és így senki nem sérül.

Beszélt az abszolútumról, annak eléréséről… és fogalma sem volt Istenről.
Nem tudta mi az, hogy Szeretet, mert az őt vezető nagybetűs egó elzárta a Szeretettől. Szeretete birtoklás volt csupán.

Nincs a Földön gonoszabb és kártékonyabb teremtés egy spirituálisan öntudatra ébredt nőnél – akit az egója irányít!
Ha az ember „magasra” kerül – ott nem éri bíráló szó. A benne élő kisember szabadon leránthatja őt, használva tudását és bölcsességét – akár rossz célra is! Ezt is fekete mágiának hívják.

Arra kerestem a választ, hogy dolgozhat és gyógyíthat szellem szinten ekkora erővel – ha azt sem tudja mit jelent a Feltétel Nélküli Szeretet, csak talán fogalom szintjén.
A teremtéshez hol marad a gyakorlatban való alkalmazása?
Hisz a Teremtés – a gondolat, szó és cselekedet teljes összhangjában, a Szeretet energiájával megtöltve nyer végső formát. Tehát a teremtésben benne van a SZERETET – benne van Isten.
Ha nincs – a teremtés az enyészeté lesz. Minden hiteltelenné válik. Az egyén is.

Többször megpróbálta tönkretenni az életem – de sikertelenül, mivel energiáink kioltották egymást.
Meg kell hagyni, Ő tud bánni az energiákkal – hisz tanulta – és nagy erő van benne. Ez engem óvatosságra intett és védekezésre késztetett. Ilyenkor egy láthatatlan fal vett körül – mely védelmet biztosított számomra.
Én jobban szerettem Őt annál, mint hogy szembeszálljak Vele – inkább visszavonultam.

Ám a feladatomat nem adom fel! Semmi áron!

Fondorlatos hazugság árán került közel hozzám – manipulációjának csapdájába szépen belesétáltam. Itt látott segítséget – valamint testi, lelki és szellemi feltöltődést. Felettébb szereti ezt az „élősködő” életmódot, mind anyagi, mint energetikai szinten. Az erő mestereként manipulatív eszközökkel irányítja környezetét.

Kaptunk időt és lehetőséget a beszélgetésre, hogy végre helyére kerüljenek a felmerült félreértések s begyógyulhassanak a még fájó sebek.
Ez nem történt meg, pedig kiváló alkalom lett volna a múlt rendezésére.
Az Öregisten kétszer nem kínálja fel ugyanazt a lehetőséget senkinek!
Ez a hajó már elment.

Nem bízom benne, mert nem találom az Isteni részét – kit még a kezdet kezdetén mélyen tiszteltem. Valahol az úton elveszett.
Szememben hitelét vesztette. Messze nem úgy él, ahogy gondolkodik és beszél.

Nagy tanítás volt számomra – de már nincs vele dolgom. Megtanultam a leckét.
Ő hálás lehet a sorsnak mindenért, amiben része volt – mert egy olyan ember segített neki éveken keresztül – akit ő folyamatosan bántott.

Aki királynő – viselkedjen is akként!
Ha majd fölé tud emelkedni a történteknek és megérti a miérteket – talán sikerül elcsendesítenie a felkorbácsolt energiákat.
Talán majd akkor kettőnk kapcsolata is – remélhetőleg – valamennyire rendeződni fog. De ez már nem rajtam múlik!


A bosszú épp oly üressé tesz, mint a hírnév és a vagyon. Hiába habzsolod, mindig éhes maradsz.

Vigyáznunk kell, mert könnyen kialakulhat a spiritualizált ego, amikor az egyébként is karakteres Kisembert megtámogatja az éppen ébredező spirituális tudása.
Az illető sok információ birtokába jut az Univerzum működését és saját származását illetően, ezért felsőbbrendűnek érzi és mutatja magát másokkal szemben – persze ezt erőteljesen tagadja.
Ez a felsőbbrendűség érzés valójában egy súlyos önbizalomhiány ellensúlyozása.
Sikereit önmagának – kudarcait a külvilágnak tulajdonítja.
Úgy érzi, környezete nem a belső működését tükrözi, és ez zavarja őt. Párkapcsolati kudarcaiért is mást hibáztat.
Kiválasztottság érzése lesz úrrá rajta. Egyedülállóan jobb, mint a többi ember. Elismertségre törekszik.
Utálja, ha tükröt tartanak elé– ilyenkor védekezésként támadással válaszol, elvágva magát minden új behatástól és építő visszajelzéstől.

Amikor mindezt felismered – tudsz tenni ellene!
Ismerek jól több „megmondó” magyarkodót, aki önjelölt vezetőként próbálja megzavarni az EGY S ÉG et – megvezetve az ébredező embereket.
Inkább legyen valaki tudatlanul buta, mint spirituálisan fejlett – de gonosz. A tudatlan ember tanítható, ám az utóbbi egója börtönét élvezi – így hozzá nem juthat el a tiszta szó, s ha el is jut, süket fülekre talál.

Mi vetjük el saját tetteinkkel sorsunk magjait – így tehát bármi történik is velünk, az nem egyéb, mint saját múltunk gyümölcse.
Befolyásolhatjuk és alakíthatjuk a Gondviselés menetét, de az hogy mi vár ránk oly mértékben előre meghatározott, akár egy kilőtt nyílvessző.
Földi létezésünk feladata, hogy szert tegyünk a helyes tudásra, felismerésre és rátaláljunk az Igazságra.

Átutazók vagyunk csupán itt a Föld nevű bolygón.
Ha új nap ébred tovább kell mennünk. Semmit sem vihetünk magunkkal, minden itt marad, amit teremtettünk.
Amit magunkkal viszünk, az tetteink minősége.

Amikor azt mondom, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát kétszer – azt mondom: láss!
Amikor elkövetsz egy hibát, akkor azt oly teljességgel lásd, hogy tényleg meglásd a hibát. Akkor magától a felismeréstől eltűnik – és még ha akarnád, sem tudnád megismételni.

Felemelkedni arra a magasságra ahonnan önmagadat, mint Isten-embert láthatod – igen magasztos dolog.

Ne járj se gyorsabban, se lassabban, mint a Lelked. Mert lépésenként tanítja meg neked – miben vagy hasznos.
Lehet, hogy pont részt veszel egy csatában, mely megváltoztatja a történelem menetét – de az is lehet, hogy csak rámosolyogsz valakire, aki éppen az utadba vetődik, s ezzel megváltoztatod az egész életét.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

címlapkép és grafika Bottó-Baukó Adrienn munkája

Please follow and like us:
Címke , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?