• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

játszóterek

Közös életünk kettészakadt.

Egyik fele az anyagba süllyedt – a másik a Lélek szintjén próbált létezni.

Külön-külön mindkettő bukik. A család itt a Földi létben nem tud létezni anyagi energia nélkül – viszont az anyagi teremtés Isten áldása nélkül pusztulásra ítéltetik.

Első közös homokozónk, mely egyben családi fészekként is szolgált – biztosította számunkra a közös fejlődés lehetőségét.
Sokat dolgoztunk rajta, hogy azt a látszatboldogságot a Mátrixban megőrizzük.
Ám egy idő után számára kicsinek bizonyult a homokozónk, így keresett magának egy nagyobbat.

Már nem elégítette ki a név, amit megszerzett – a büszke kisember hírnévre vágyott.

Álszent világunkban fontos az egó simogatása. Ha nagy dolgokat viszünk véghez, reflektorfénybe kerülünk. Mindez az elme játéka. Az elme azoknak az infóknak a halmaza, amitől csili-vili ugyan leszel, mert a kisember imádja feldíszíteni magát. Ám ezek a dolgok nem tartoznak szükségszerűen a megélendő tapasztalataink közé.

Az új homokozó elvonta figyelmét közös játékterünkről – s mint tudjuk, ahol a figyelem – ott az energia. Már nem volt számára fontos – így hagyta az enyészetnek.
Az én energiám tartotta életben, és nem csak az otthont – az új homokozóját is!
Ez erő feletti küzdelmet követelt – de többnyire csak magamra számíthattam.

A szünetben gyermekeim segítsége enyhített a megfeszített mindennapokon. Közben pénzteremtő tevékenységet is folytattam – burgonyáztunk, ahol a gépi munkákat követően – a betakarítástól kezdve a krumplipaprikásig – minden kézi munka reám várt.

Szerettem, amit csinálok. A minőségi áru mellé ajándékokat adtam, s az emberek, kikkel napi kapcsolatban álltam – megszerettek engem.
A külvilág felé igyekeztem megőrizni a látszatát annak, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Jelzések érkeztek, hogy rossz úton járok – nem ez a feladatom. Amikor mindenből elegem lett úgy döntöttem, hogy sorsom áldozatából – sorsom teremtőjévé válok.

A házasságom is már romokban hevert. Közöny uralta – a harag és gyűlölet mély szakadékot vájt közénk. Bátorság kellett ahhoz, hogy kitörjek abból az egészből.
A korlátok közül, melyek behatárolták életem. 2012 végére annyira elromlott minden – úgy döntöttem – elválok.

Férjem zsarolni kezdett, hogy maradásra bírjon. Akkor még nem tudtam, mire készül. Megzsarolt a gyermekeimmel – készül a lányunk férjhez menni, milyen példát mutatunk neki, ha mi meg elválunk? Galád módon tudta, mivel hathat az anyai szívemre. A lelki zsarolást magas szinten művelte.
Ezzel célt ért el – de a háttérben más húzódott.

Homokozóját kinőtte – és másikra vágyott, amire már titokban meg is egyeztek. Ha viszont válunk – bukik az egyezség.

Még két évet ráhúztam, és éltem tovább lélek-pusztító életem – beletemetkezve a még több munkába. Ami erőt adott – az életemben lévő Szerelem tüze – amit titokban mástól kaptam meg.

Sokat dolgoztam a majorban – lakatossal, áccsal, kőművessel. Rozsdamaróztam, csiszoltam, festettem, mázoltam, meszeltem, takarítottam s közben a másik két homokozót is rendben tartottam. Emellett kellett a tiszta ruha, a főtt étel, a rend és tisztaság – s kifelé az idilli család képe.
Kegyetlen év volt, teljesen megutáltatta velem a majort.

Év vége közeledtével aztán történt valami. Ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban… Felkerült a pont az i-re.

a kép csak illusztráció

Átlagos munkás napnak indult. Hívott két napszámost Kígyósról – az egyik a barátja volt – mivel le kellett pakolnunk három pótkocsi kóró-bálát. Munkakezdésnél a barátja nekiszegezett egy kérdést: „ugye nem gondoltad komolyan, hogy Emese fogja lepakolni a bálákat?” – „Nem, nem – megyek és hozok segítséget, aki leváltja” – majd elment.

Mocskos, kemény munka volt, időnként úgy éreztem – megszakadok. Délben megjött – egyedül – kértem, hogy segítsen, de megcsörrent a telefonja. Más dolga akadt.

kukorica kóró bála
NINCS a gyakorlatban. Volt férjem kísérlete volt. Bár az állatok szerették.
A bálázó gép tönkrement. Alkalmas gép nem volt a feladatra.

Rengeteg lett betárolva, a végén nagy része a trágyára ment.
Viszont kitűnő fészke lett a patkányoknak.

Hátra volt még négyszáz bála a nyolcszázból. Időnként a könnyeim hulltak. Az fájt, hogy nem becsült többre engem egy napszámosnál. Álltam fönn a magasban, és ráláttam az egész majorra. Néztem a birodalmat, közben ökölbe rándult a kezem és görcsbe a gyomrom. Megfogalmazódott bennem valami – aminek később hangot is adtam. Este, mire megérkezett – éppen végeztünk.
A napi feszültség után előtörtek könnyeim s csak annyit mondtam neki:

Soha nem költözöm ide rabszolgának!

Nagyon megbántódott.

Még egy évet húztunk le együtt, léleknyomorító körülmények között. Az erőt számomra a Feltétel Nélküli Tiszta Szerelem tüze biztosította a túléléshez – amit az Ég küldött.

Ezek után, ha bárki azt hiszi, hogy ennek közzététele egy bosszú részemről – az nagyon téved.

Ha bosszút akartam volna állni, már régen megtettem volna, és sokkal durvábban.

De az nem vetett volna jó fényt rám, hisz az nem Én vagyok, és mellesleg működik a Teremtés Törvénye – ok-okozati cikkelye.
Itt csak az igazságot írtam le, amiről soha nem volt szabad beszélni. Ennek okán, ha valaki görbe tükrön keresztül látott eddig engem – hát most tisztán láthat.

S hogy miért is nem akartam oda költözni? Nos…
Gyermekeim, mit gondoltok?


szeretettel, Emese
Please follow and like us:
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?