• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

22. ISTENI KEGYELEM

A karantén miatt elég sokat vagyok a világhálón – és figyelem az embereket. Mit osztanak meg, mit írogatnak, s hogyan reagálnak az igazságra, ami egyre sűrűbben felbukkan – majd eltűnik. Az igazság hármas természetű – s milyen érdekes, ismét az Isteni Hármas szám bukkan föl. A SZERETET SZÁMA.
Van a Te igazságod – mindaz, amit Te igaznak vélsz,
van az Én igazságom – amit Én tudok igaznak és
van az Örök Igazság – maga Isten.

Ti tényleg nem látjátok, mi folyik itt emberek?

A Fény és a sötétség végső csatája zajlik itt a Földön, s ez mára már nagyon durva formát öltött. Egy világjárvány által próbálnak meg az emberekben világméretű félelmet előidézni.

Mivel beszéled a magyar nyelvet, így tudod, mit jelent a FÉL ELEM. Egy kettétört embert, kinek az EGÉSZ S ÉG e megbomlott. Tehát beteg.
A félelem energiája pusztítja az immunrendszerét – így a vírus, mely egyébként nem ártalmasabb, mint más influenza vírusok – teret nyer és pusztít.

Gondoljatok csak bele: a gyermekek nem találkozhatnak barátaikkal, nem játszhatnak együtt s nem lehetnek önmaguk. A felnőttek – a hatalmi elit által törvénybe iktatott rendelet alapján – nem érintkezhetnek egymással. Mondván, nagy a fertőzésveszély.

Pár hétig ölelés nélkül meglenni nem tűnik túl nagy árnak, ha segít megelőzni egy olyan járványt, mely emberéletek millióit követelheti. Erős érv szól a közösségi távolságtartás mellett rövidtávon, de ha intézményesítjük a távolságtartást, tudatában kell lennünk annak, hogy a döntésnek, amit hoztunk – mi lesz a következménye.
Tessék csak mondani, az ölelés hiányának nincsenek káros következményei?
De igen, hisz az ölelés hiányába hosszú távon – belehal a Lélek.
Ez senkit nem érdekel?

Amikor valaki ráébred saját erejére, mindig ez a következő kérdés:
Mit akarunk elérni, és milyen világot szeretnénk létrehozni?

A vírus most megszakítja az általunk eddig “normálisnak” tartott függőséget okozó szorítást, s ezáltal a kényszeres helyzet választhatóvá válik. Lehetőségünk van választani, hogy visszatérünk a régi, megszokott életünkhöz, és minden megy ugyanúgy, mint eddig, vagy választunk egy Új Világot magunknak.

Útelágazáshoz értünk, az összeomlás a küszöbön áll.
Ez már nem délibáb. Döbbenten torpanunk meg helyzetünk újszerűségétől. Az előttünk álló megszokott ragyogó ösvények ugyanarra vezetnek, mint eddig – a földi pokolba. Van ösvény, amit ugyan még homály takar, s elindulni rajta csak erős hittel lehet, de az egy olyan gyönyörű világba vezet, amiről álmodni se mertünk.

A megfélemlített lakosság szó nélkül elfogadja az emberi szabadságjogok nagyfokú korlátozását. S mivel a terrorizmushoz hasonlóan a fertőző betegségek veszélye sem múlik el – a kontroll könnyen állandóvá válhat.

Valójában senki sem tudja, hogy mi történik, és honnan tudhatjuk azt, hogy amiben hiszünk – az igaz? Az igazságot mi soha nem fogjuk megtudni.

A civilizáció a haladás fogalmán – évezredeken át az emberekre gyakorolt kontroll kiterjesztését értette: vadállatok háziasítása, a természeti népek meghódítása, beleavatkozás a természet menetébe, a társadalom földi törvények alapján való berendezkedése és irányítása.

Fölösleges elméleteket gyártani és bűnösöket keresni – ennek az egésznek egy sokkal magasabb célja és rendeltetése van. Bárcsak megértenék az emberek!

A mai társadalom embere háborút vív a halál ellen.

Ki vagyok én?
Van-e jogom elrendelni a kézfogások és ölelések beszüntetését, ha azzal megmenthetem a saját életem?
Vagy van-e jogom arra kérni az ország gyermekeit, hogy mondjanak le a játékról és a barátaikról – akár hosszabb időre is – ha az csökkentené halálom kockázatát?
Ezek a kérdések mély problémákat vetnek fel.
Mi az élet helyes útja – és mi a halál helyes útja?

Az elkülönült én/egó világában a halál jelenti a legvégső katasztrófát.
Amikor az ént/egót és a Felettes Isteni Ént /Lelket úgy fogjuk fel, mint kölcsönösen egymástól függő, egymásban létező lényt, akkor az én összeolvad a Felettes Isteni Énnel.
Ha az összeolvadt ÉNT úgy értelmezzük, mint az isteni tudatosság helyét – többé nem keresünk ellenségeket a problémáink megértésének kulcsaként, hanem a kapcsolatokban kialakult egyensúlyvesztéseket próbáljuk meg helyrehozni.

A vírus most lehetőséget kínál számunkra, hogy felülbíráljuk ezt a nézetünket. Tekintsük szentnek az életet. Most a halál tanít bennünket erre. Tekintsünk minden embert drága, szeretett lénynek, és tartsunk fönn helyet a szívünkben az élet egyéb szent értékei számára is. A szent élet azt jelenti – az Univerzum Törvényei szerint – egy Istennek tetsző életet élni. Szeretetben.

A halál átjáró, mely a szeretet felé vezet. A vírus a haláltagadó társadalom tudatának középpontjába emelte most a halált. A félelem túloldalán láthatjuk a szeretetet – engedjük meg, hogy áradjon, hogy átitassa kultúránk talaját, feltöltse tározóit, beszivároghasson széthulló életünkbe, rendszereink, szokásaink, falaink repedéseibe.
Igen, ezek némelyike el is fog halni.

Hogy milyen világba fogunk élni?

Attól függ, az életnek mekkora részét vagyunk hajlandóak feláldozni a biztonság oltárán. Akarunk-e olyan világba élni, ahol az emberek sosem gyűlnek össze? Akarunk-e mindig maszkot viselni nyilvános helyen? Akarjuk, hogy valamennyi utazás előtt orvosi vizsgálatnak kelljen alávetnünk magunkat? Akarjuk, hogy valamennyi rendezvény virtuális legyen?

Mennyire vagyunk hajlandóak félelemben élni?

A közösségi élet már több generáció óta hanyatlóban van. Most még jobban el akarjuk magunkat távolítani egymástól? Ezentúl minden emberi érintkezés maszkon és szoftvereken keresztül fog zajlani? Olyan társadalomban akarunk élni, amelyben megszűnnek az ölelések és a kézfogások? A múlté lesz a koncert, a sportesemény és a fesztivál? A gyermekek többé nem játszhatnak együtt más gyerekekkel?
Valójában a halálozás visszaszorítása lesz az emberi fejlődés mércéje a jövőben? Elektronikus beléptető kártyákkal működő jövőt képzelünk el, melyben a mozgás szabadságát mindenkor felügyelik? Tényleg ez az, amit szeretnénk? Vajon hány megmentett életet érne ez meg? Emberek, elgondolkodtatok már rajta? Ez lenne a jövő?

Ha sokáig így folytatjuk, második természetünkké válhat, hogy önkéntelenül visszahőkölünk a kézfogástól vagy az arcsimítástól – és össztársadalmi szinten válunk szindrómássá.
A kapcsolatok, érintések és együttlétek évezredei, sőt évmilliói után, valóban az volna az emberi haladás csúcspontja, hogy beszüntetjük ezeket a tevékenységeket, mert túl kockázatosak? Ahelyett, hogy nyitnánk az egységre és a szeretetre?

Az ÉLET = KÖZÖS S ÉG!

A túlzott higiénia és távolságtartás immunitás-romlást okoz. Az egészség fennmaradásához nem csak szociális, de mikroszkopikus kapcsolat is szükséges. A mikróbák nem ellenségeink – valójában egészségünk szövetségesei. Elszigeteltségben az élet nem virágzik!

Modern egészségkultúránk egyfajta skizofréniától szenved. Az egyik oldalon virágzó jólét mozgalom támogatja az alternatív és holisztikus gyógyászatot, népszerűsítve a gyógynövényeket, a meditációt és a jógát. Elismeri az egészség olyan spirituális és érzelmi dimenzióit, mint a hozzáállás és a hit gyógyító ereje. Ám most, a vírus-cunami nyomában mindennek teljességgel nyoma veszett, s a társadalom beállt a félelem alaphelyzetébe.

Azt most megtehetjük, hogy a „normálisnak” ezt a váratlan megszakadását – ezt az útelágazásnál való várakozást – arra használjuk, hogy eldöntsük, milyen úton haladunk tovább! Előnyünkre fordíthatjuk a helyzetet, s ráléphetünk az újraegyesülés, a holisztikus szemlélet, az elveszett kapcsolatok és a közösség helyreállítása, valamint a szeretet hálójával való újbóli összefonódás útjára.

Most eldönthetjük, hogy megduplázzuk az én/egó védelmet, vagy elfogadjuk a meghívást egy olyan világba, amelyben EGY-ként mindenki benne van? Lehet, hogy valakinek nem fog jutni, de megosztom vele – ami nekem van. Ez a szemlélet már elfogadható?
Most eldől, hogy túlélő harcosok vagyunk – vagy segítők?

Valójában mire való az élet?

Vegyük leltárba civilizációnkat, csupaszítsuk le a vázáig – és lássuk meg, hogyan tudunk ennél jobbat építeni.

A vírus felkavarja bennünk az együttérzést és egyre többen ébredünk rá, hogy nem akarjuk már a régit, amiből mindez bántóan hiányzott. Itt a lehetőség, hogy egy új, együttérző társadalmat kovácsoljunk. A vírus megajándékozott bennünket annak lehetőségével, hogy mindent visszaállítsunk az alaphelyzetbe.

Hogy megnyomjuk végre a RESET gombot!

Mi vezérel minket: az énünk vagy a Lelkünk? Melyik utat követjük: a félelmet vagy a szeretetet? Az önfenntartást vagy az önzetlenséget?

A következő lépés mely a szeretet felé vezet – Ránk vár. Merészen hangzik, de nem vakmerőség. Benne rejlik az élet, miközben tudomásul veszi a halált is. Benne van a bizalom, a hit és a remény – és tudja, hogy minden megtett lépés után, látható a következő is…
De ne képzeljük azt, hogy a félelem helyett a szeretetet választani puszta szándék kérdése, s hogy a félelmet is, mint egy vírust – térdre lehet kényszeríteni.

A félelem, épp úgy, mint a függőség, a depresszió és egy seregnyi lelki betegség, az elkülönülés táptalaján virágzik: öröklött nehézségek, gyermekkori trauma, erőszak, háború, bántalmazás, elhanyagoltság, szégyen, büntetés, szegénység, elhallgatott titkok – mely mindenkit érint.

Ez azonban megváltoztatható személyes szinten történő gyógyítással, egy együtt érző társadalom felé vezető rendszerszintű változással vagy az elkülönülés tényének alapvető átformálásával – ebbe beletartozik az ÉN és a TE elkülönülése, vagy az ember és a természet kapcsolatának viszonya.
Az egyedüllét – ősi félelem, s a modern társadalomnak köszönhetően egyre inkább egyedül vagyunk. Az együttérzés, nagylelkűség, kedvesség és szeretet – az elkülönülés betegségéből gyógyít ki bennünket.

A Korona–vírus világjárvány lett. Ennek egy magasabb szinten van jelentősége – hisz az Isteni Kegyelem által megkaptuk a lehetőséget, hogy koronacsokrunkat megnyitva kapcsolódjunk az Égi Világhoz – s ezáltal az Öregistenhez.

Most átérezhetjük, milyen erő van abban – akivé válhatunk. Egy igazi uralkodó kiállja a próbát, és nem futamodik meg sem az élet által támasztott kihívásoktól – sem a haláltól.
Nem leigáz és meghódít. Az Istent és a Népet szolgálja!

A megkoronázás jelzi a tudattalan megérkezését a tudatosságba.

A káosz renddé kristályosodik – a kényszer választássá lényegül át. Az anyagot, ami egykor bennünket uralt – ezentúl mi fogjuk uralni!

Ez az ÚJ VILÁG REND – melytől az összeesküvés elmélet hívei félnek – a szabad Lélek számára elérhető.

Ha már nem a félelem szolgáiként élünk, rendet teremthetünk a királyságban felépítve egy tudatos társadalmat – az elszigeteltség repedésein átszivárgó SZERETET által.

Induljatok el az úton…


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?