• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

X. Én és a Világ

Két világ határán létezem. Olykor keményen egyensúlyozok, hogy megtartsam középpontomat. Mert csak harmóniában tudok tovább élni.
A káoszt kizárom életemből, bár be kell vallanom, hogy ebben az eszement világban ez fölöttébb nehéz. Fölül emelkedni a való világon és megpróbálni Isten szemével szemlélni a létet.

Ha tíz évvel ezelőtt valaki a mai megváltozott állapotomról beszél nekem – hát… minimum megmosolygom, szó se róla.
Most, ahogy magamra nézek, felteszem a kérdést:

Mi történik körülöttem? Mi történt velem?

Behunyom a szemem és emlékezem…

Mély álomból föleszmélő Lelkem, megrepesztve a felejtés kemény burkát – emlékezni próbál. Mert eljött az idő s a belém táplált kód aktiválódott.
Halvány emlék-foszlányok, ismerős helyzetek, álmok – melyek képek a jövőből, egy másik Világból… mely épp most van születőben.

Először nem tudtam, mi történik velem. Nem értettem, hogy mindez spirituális ébredésem első lépéseit jelenti. Nem vettem komolyan, pedig finoman ébresztgetett. Visszahúzott a környezetem s a mindennapi élet taposómalma.

Ha nem járom a sorsom útját, a körülmények tesznek róla, hogy visszatérjek rá. Egy traumára volt szükségem, hogy ráeszméljek feladatomra és feltegyek magamnak pár kérdést:

Ki vagyok én? Miért vagyok itt?

Persze a választ nekem kell meglelnem, és mindezt csak úgy tudom – ha elindulok visszafelé, azon az úton, amelyiken idáig eljutottam. Nem jobbra és nem balra – befelé.
Hisz a kérdések rólam szólnak, így a válaszokat MAGamban kell keresnem.
Nem mondhatnám, hogy könnyű ez a belső út – sőt, mi több – roppant nehéz. Mert ismeretlen – aki ott vár reánk.

Tiszta lappal érkezünk a Földre, s előttünk egy élet, hogy a Fönt eltervezett feladatainkat valóra váltsuk. Leszületésünkkor választunk egy családot magunknak, kik a legjobban illeszkednek sorsfeladatunkhoz és a leghatékonyabb segítséget tudják majd nyújtani nekünk.
Persze, születéskor elfelejtjük kik is vagyunk valójában és honnan származunk – pedig egy álom megvalósítása miatt vállaljuk a test börtönét a fizikai létben.

Makulátlan, tiszta Lélekkel érkezünk – csak később ismerjük meg a Lelket megkeserítő haragot, csalódottságot, veszteséget, fájdalmat, félelmet és igazságtalanságot. Lelkünk ezektől válik homályossá.
Alakít bennünket a család, a társadalom, az egyházak, a kormány. Elvárások és szabályok közé szorítanak. Tiszta, szabad Lelkünket beskatulyázza az egyen-világ.
Lassan azt is elfeledtük, hogy voltak álmaink.

Ezen az úton sok-sok fájdalom ér. Olyat is teszünk, mit nem lenne szabad, s a Teremtés Törvénye szerint az OK-OKOZAT értelmében – meg kell tapasztalnunk tetteink következményeit.
Ha ártottunk, nekünk is ártanak – ilyenkor életbe lép a Törvény. Az EGYetlen Alkotmány. A Kozmikus Rend.

Persze mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenkitől és mindentől elkülönültnek hisszük magunkat, s fizikai testünkkel azonosítjuk Egyéniségünket.
Egónk vezetésével, akit én csak kisember-nek hívok – ki Istennek képzeli magát – versengünk az előbbre jutásért, harcolunk a túlélésért s olykor átgázolunk akár egymáson is, ha a helyzet megkívánja.
Pedig sokkal könnyebb lenne az élet, ha nem egymás ellen – hanem egymásért élnénk. Ha nem versenyeznénk folyton – hanem váll-váll mellett, egymást segítve tennénk a dolgunkat e Földi labirintusban.

Ha mindenki beállna saját helyére és részeként a nagy egésznek végezné azt a feladatot, amire csak Ő hivatott, és amit csakis Ő tud véghez vinni – hisz elvállalta még leszületése előtt.

De elfelejtette… és elfelejtettük mindannyian.

Ám most, Apánk az Öregisten kegyelméből vékonyodik MAJA fátyla, és ha szívünkben meglátjuk a Szikrát, ráébredünk eredetünkre…
Elindulhatunk a hosszú úton – befelé… hisz ez az egyedüli út, mely Haza vezet.

Csak azt nem tudtam, hogy induljak el. Az első lépések nehezen mentek. Változni kezdtem. Másképp néztem az életre s annak történéseire.
Figyeltem magamra és megpróbáltam egészségesen élni – vigyázni arra a ruhára, melyet erre a Földi létre kaptam.
Mindezt bevittem a családomba, de a végére egyedül maradtam – hisz senki sem lehet próféta saját hazájában??

Mágnesként vonzódtam azokhoz az emberekhez, kik a változás útjára léptek – ám ez egyre több vitát váltott ki párkapcsolatomban. De ez sem tartott vissza. Felszabadult voltam és bizakodó. Határtalan hittel fordultam az új és ismeretlen felé. Az életem változni kezdett s én boldog voltam. Gyermekeim örültek, hogy boldognak látnak.

Fizikai fájdalmak gyötörtek olykor, de tudtam – mindez része az átváltozásomnak.
Láthatatlan kezek szereltek időnként, felkészítve testem az új DNS-ek aktiválására.
Emlékszem, napokig tartó fejfájás gyötört – minek utána csodálatos Isten-élményben volt részem. Akkor azonban világossá vált számomra valami – a helyemen vagyok.
Elindultam a Haza vezető úton – ahonnan már nem lehet visszafordulni.
Ki velem tart – velem marad, ki nem hajlandó követni – azt elveszik mellőlem.

Egyre mélyebbre ástam magam Egyéniségem megismerésébe.

Egy asztrológussal térképet csináltattam, ami csodálatosan visszaigazolta életem addigi történéseit és irányt mutatott jövőmre vonatkozóan.

Dobot készíttettem, mely Lelkem üzenetét továbbította az Univerzum felé. A SZERtartások Szentsége elvarázsolt – és csodálatos tapasztalásokban volt részem.

Hangomat sokszor kívülről hallottam – mintha az Univerzum visszhangja tért volna vissza hozzám. Dimenzió-kapu nyílt és érezhető volt az Isteni Jelenlét, mely semmihez sem fogható érzés – s én imádtam benne elidőzni. Az egyik barátom azt mondta: amikor énekelsz, kristályok potyognak az Égből…

Naponta visszatekintek életemre, s tudom már, mit hol rontottam el. Rájöttem milyenné szeretnék válni a tanítások által – és milyen nem szeretnék lenni.

Nincsenek jó és rossz cselekedetek, döntések vannak, melyeket Mi hozunk.
S hogy haladásunkat szolgálja-e vagy sem, az mindig utólag derül ki. Még ha hibázunk is – megéri elkövetni, amennyiben tanulunk belőle.

Hálás vagyok mindenért, ami az életemben megadatott. Köszönet érte!

Aki Vagyok – Isten ajándéka számomra,
Akivé válhatok – az Én ajándékom Istennek!

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme.
Te mit gyűjtesz?

Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz – annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.

Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom utamat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek.
Kutatón nézek mások szemébe.

Nekem nem valami kell – hanem valaki.

Ember, aki rám mosolyog, megért, aki tisztességes és hűséges – akiben szeretet él. Aki örül, hogy észreveszik, s akiben a tehetség egy szóra kinyílik.

Ember, aki egyszerűen érték – mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok – az én hibám.
Talán nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Kishitűsége az embernek, hogy a jót és igazat szégyelli.

Rejti, mint kagyló a gyöngyét.

Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel – és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok.

Mert az emberek között egyre több az EMBER – aki méltó, hogy annak lássák – mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat.

Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Egy embertelen korban élünk, s hiszem, hogy nincs nagyobb és fontosabb, mint az EMBER.

Csak nézz önmagadba és nézz mások szemébe szeretettel – és meglátod az Embert. Tudni fogod, miről beszélek.

Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek – amit pénzzel kifejezni nem lehet.

Lelkek, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben. A barátaid.


Aki csinálni akar valamit – talál rá eszközt.
Aki nem akar csinálni semmit – talál rá kifogást.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

címlapkép és grafika Bottó-Baukó Adrienn munkája

Please follow and like us:
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?