• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

Egy eszement világ önző lényei

Szombat reggel.
Szikrázó napsütés.
Milliónyi kismadár csicsergése ébresztett.
Szeretek itt lakni, számomra ez a hely a béke szigete ebben a rideg és kietlen világban. Mint egy oázis a sivatagban – nagy fák veszik körül, s a kerti tó vízcsobogása paradicsomi környezetet teremt az élővilág számára. Kijöttünk egy Nap üdvözlésre s még nem vagyunk túl a reggeli italon, jelzett a telefon – SMS érkezett a szomszédból:

„fakiszedés lesz ma fél kilenctől, egész nap Nálunk, elnézést ha hangos a munka”.

Nem mert személyesen átjönni, mert nyolc évvel ezelőtt egyszer már lebeszéltem eszement tervéről – úgy érzem ez most valami visszavágó-féle akar lenni: úgyis megmutatom, hogy a saját telkemen azt teszek, amit csak akarok… Sajnos, ebben nem tudom megakadályozni

Nem tudom, hogy az emberek gondolkodnak, mielőtt cselekszenek? A végzettség fordítottan arányos az emberséggel. Minél magasabbra kerül valaki az agymosott világ tanultsági ranglétráján, annál messzebb kerül Isteni Önmagától!

Mi csak átutazók vagyunk a Földön. Amiben részünk van, az életünket segíti, sorsunk megvalósítását – óvnunk kell és épségben továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak. Nem rendelkezhetünk semmi fölött, ami nem a miénk, hisz csak megőrzésre kaptuk.

Megjön a gép s a favágó csapat.
A szomszéd kert a pusztítás színterévé válik, s mi ezt 10 m távolságból kénytelenek vagyunk végignézni. Hallottuk a fák segélykiáltását s éreztük a fájdalmukat. Valahányszor beindították a láncfűrészt, szívembe hasított a fájdalom. Nem tudtam kizárni és nem venni róla tudomást, hisz még a csukott ablakon keresztül is elviselhetetlen volt a zaj.

Annak, aki tudatosan az Egységben él, nagy fájdalmat okoz az effajta cselekedet, hisz MI egyek vagyunk – mindannyian. Az Öregisten teremtményei – ha a növényeknek vagy az állatoknak ártunk, belőlünk is meghal egy rész – mindenkiből egyenként. Csak ezt a tudatlan, sötét elméjű, önző ember – ki egoista módon önmagát helyezi mindenek fölé – azt gondolja, hogy neki mindent szabad. Mert ő a Teremtés koronája.

Föntről lefelé haladva méterenként vágták a fákat, s amikor egy vastagabb rönk nagy dübörgéssel leesett, még a Föld is sírt alatta. Olyan ez, mint amikor a halálra ítéltet nem golyó által végzik ki – egyszerre és gyorsan, hogy ne szenvedjen – hanem lassan, apránként megcsonkítva testét, meghosszabbítva szenvedéseit. A favágók dolgoztak, de a szomszéd a közelükbe se jött, nehogy véletlen összeakadjon tekintetünk és feltegyek neki egyetlen kérdést – MIÉRT?

Vajon tudott volna rá érdemben válaszolni? Ezt sosem tudom meg, mert azóta is kerül. Talán megszólalt a lelkiismerete? Bántja, amit tett? Hát bántsa is, mert ami még ezután következik, azt nem teszi zsebre. Nem én torlom meg a tetteit. Az élet igazságos s az általa okozott kárt behajtja rajta. A fák fájdalmát, több ezer állatka élőhelyének elpusztítását, több száz madár otthonának lerombolását és nem utolsó sorban, mint oxigén termelő egységet a saját környezetében.

Mit mond a gyermekeinek, miért tette? Nyilván egy jó retorikai gyakorlattal rendelkező ember bármit meg tud magyarázni, ami a védelmét szolgálja, ám Isteni létezőkként az Égi Ítélőszék előtt csak a lelkiismeret hangja számít.


szeretettel, Emese
Please follow and like us:
Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?