• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

20. A SZERETET hármas egysége

Minden Nő különleges teremtménye Istennek – hisz Szeretete feltétel nélküli. A Szeretet hármasságát magában hordozza, mivel Női léte csak így tud kiteljesedni.

Ez a Hármas Egység:

  • a befogadó Szeretet,
  • a megtartó Szeretet,
  • az elengedő Szeretet.

Ha ez a három együtt van jelen – a Nő harmóniában van. Boldog. Léte kiegyensúlyozott és áldást jelent a Világ számára.

Ezt a legszebben anyává válása tükrözi – de a teremtés bármely területére igaz.
Befogadó Szeretete révén, Szeretettel – feltétel nélkül – befogadja a Fény-magot, otthont biztosítva számára testében.

Aki erre képtelen, s leszületendő magzatát balesetnek vagy rosszkor érkezett véletlennek tekinti – megbélyegzi a testében megfogant magzat további életét.

A gyermek – Isten ajándéka számunkra.
A Szellemvilágból leszületve testet ölt, hogy tapasztaljon és fejlődjön.
Rálátva a teremtés egészére – a Lélek mindig Anyát választ magának.
Ehhez határtalan bizalom szükséges.

Bizalom, hogy Te a megfelelő apát választod számára.
Bizalom a testedben, hogy ott egészségesen felépítheti Önmagát.
Bizalom a Lelkedben, hogy Te leszel az, aki segít kibontani e Földi létezésben saját útját.

Rád bízza a lakóhelyét s Rád bízza az életét – bízik abban, hogy az első perctől kezdve a legnagyobb Szeretetet fogja kapni Tőled, amit ember itt a Földön kapni képes.
Bízik benned, hogy Te mindig csodálatosnak, nagyszerűnek, megismételhetetlennek látod majd Őt, és jöjjön bár vihar vagy ragyogó napsütés – Te mindig biztos pont maradsz számára.

Az élet legnagyobb ajándékát nyújtja át Neked – életet adhatsz, ahogy Te is életet kaptál.
Csak tudj élni ezzel az ajándékkal!

A megtartó Szeretet segíti őt Földi útja során.

Gyermeked határozott céllal érkezik, s ha Te ezt megérted, megérzed, ha valóban együtt élsz Vele, ezt mindig tudni fogod.
Nem akarod mássá nevelni, mert ezzel ellene élsz.
Gyermeked érkezését várni, életútját végigkísérni a legcsodálatosabb utazás!
Szellemi lényének kibontakozását segíteni a legnagyszerűbb feladat!
Öröm és szárnyalás – melyben Önmagad is megismerheted.

Gyermeked számodra is sok-sok üzenettel érkezik. S ha mélyen figyelsz Rá, megérted az üzeneteket – mert Érted és Rólad szólnak.
Neked – amit számodra hozott magával.

Hálából, mert otthonra lelt – Benned!

Az elengedő Szeretet, felnőtté válása után bontakozik ki. S ez kölcsönös.

Amikor már elég érett ahhoz, hogy önállóan döntsön, s döntéseiért maga vállaljon felelősséget – szabadságot adunk Neki s távolról Szeretjük Őt.

Sok anya még ilyenkor is ragaszkodik a gyermekéhez – az ego nem ismeri el a Lélek szabadságát, így magához láncolja gyermekét.
Más esetben maga a gyermek nem hagyja el a családi fészket – mivel az kényelmet és biztonságot nyújt számára. Menedéket, a Világ problémái elől.

Tanulhatnánk a madaraktól. A madárszülők lelkiismerettel és szeretettel táplálják fiókáikat, ám amikor az idő elérkezett, az etetés megvonásával arra kényszerítik őket, hogy a fészket elhagyva megtanuljanak repülni.
Így válhatnak csak önállóvá.

Egy anya partja saját gyermekének. Keretet ad létének és finoman tereli vigyázva rá, hogy túl ne csorduljon.
Nem mondja meg, hogyan folyjon, s nem szabja meg, milyen sebességgel. Nem szól bele, hogy milyen kerülőket írjon le útja során.
Szeretettel tereli a nyugodt, olykor pedig vad áradatot. Ők ott vannak egymásnak – a víz és a part.

Aztán egyszer eléri majd a folyó a végtelen tengert, eggyé olvad vele és szabadon úszhat tovább – mígnem maga is partja lesz a saját gyermekének.

Gyermekedet várd tisztelettel, gondozd Szeretettel és kísérd szabadon!

Fontos, hogy mindig szeretve érezze magát.

A változások idejét éljük, és fejlődésünk egyéni – nem csoportos foglalkozás.

Ha egy Nő újjá akar születni, két fontos küzdelmet kell megvívnia. Az egyiket Önmagával, a másikat a Világgal.

Ha valakit megszoknak egy szerepben, nem tudják egy másikban elfogadni – pedig senki sem örök Anyu! És főleg senki sem örökké másoké.

Van bennünk valaki – aki csak a miénk és Istené!

Többnyire nem azokkal az emberekkel van dolgunk, kikkel a vérség összeköt. Azokkal hoz össze a sors, kikkel egy az utunk és közös cél vezet. Ezekben az időkben minősül át a Földi család – Lélekcsaláddá.

Nehéz megélni, ha máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogy azt elképzeltük.

Szeretem a gyermekeimet, és mindig is szeretni fogom – mert Anya vagyok. Spirituális fejlődésem magasra emelte Lelkemet, s az így képződött szakadék köztünk áthidalhatatlanná vált. Családunk felbomlott.

Az Isteni Gondviselés kiemelt a már élhetetlenné vált kapcsolatomból, s három évtizednyi házasság után – elváltunk. Úgy gondoltam, hogy nem lesz akkora törés, de felnőtté vált gyermekeimet igen megviselte.

Ők éltek tovább a mátrix világában, ahogy apjuk is – én viszont sokat dolgoztam magamon, hogy alkalmassá váljak arra a feladatra, melyet leszületésemkor magammal hoztam.

Gyermekeim felnőtté váltak – és leválva az anyai energiahálóról, egyre távolabb kerültek tőlem. A Lelkünk eltávolodott, nem értették mit miért teszek – csak azt érezték, hogy nem szeretem már őket.
Ennek okán úgy éreztem, Szívemet nehéz malomkövek zúzzák porrá – a fájdalom szinte elviselhetetlen volt.

Anya vagyok, s egy anya, míg él – Szeret! Nem tehet mást.

Hálával tartozom a sorsnak, hogy megtapasztalhattam az anyaság örömét, hisz életem legcsodálatosabb időszakát éltem – amíg felneveltem három gyermekem.
Fáradságos munkám gyümölcse beérett, és talán a legédesebb gyümölcsöt kicsi lányom nyújtotta át nekem, amikor ezt mondta – „Nálad jobb Anyát keresve sem találnék, én is ilyen anya szeretnék lenni, mint Te”.
Egy anyának ennél több nem kell – ezért a mondatért megérte megszületni. Köszönöm Szilvi. Kívánom, hogy Neked is ezt mondja majd a kislányod.

Mindig is fontos volt számomra a család – hisz én tartottam össze őket. S most, hogy elvesztem számukra, minden szétesett.

Nagyon nehéz kezelni a szétváló utak által előidézett helyzeteket, főleg a családban, ahol képtelenek megérteni azt, ami történik.
Ahol a boldog gyermekkor emlékei időnként visszatérnek. Szeretnék azt a régi életet visszakapni – de az állandó változás ezt már nem teszi lehetővé.

Haragszanak rám a történtek miatt.
Abból a nézőpontból, ahonnan ők látnak engem, talán még igazuk is van.

Én viszont mást látok – hogy az idő múlik s a Világ a vesztébe rohan. Látom őket, hogy hol tartanak, s azt is – ha nem változnak – mi vár rájuk.
Fáj az Anyai Szívem, de nem tudok rajtuk segíteni, mert nem kérnek belőle.
A szabad akarat jogán ezt megtehetik.

A Szeretetem soha nem múlik el irántuk – de döntenem kellett.

Vagy visszamegyek hozzájuk, és szembefordulok azzal, amit tanítok – ez biztos véget jelentett volna számomra – vagy járom az utam és teszem a dolgom, amiért itt vagyok. S ha majd megértik ezt az egészet, a felismerés vissza vezeti őket hozzám.
Az ajtót – amit meghagytam számukra – egyetlen kulcs nyitja: a feltétel nélküli Szeretet.

Mivel nem egy helyről születtünk le, így nem fejlődünk egyformán. Ki előbb, ki később jön rá felismerésekre – egy valamit viszont nem tehetünk meg, még a szabad akaratunk jogán sem.
Nem hátráltathatjuk senki fejlődését, azért, hogy nekünk jobb legyen, és kevésbé fájjon.

A változás fájdalommal jár, s olykor az élet olyan lépésekre kényszerít, ami sérüléseket okoz a körülöttünk élőknek. Mindezt csak akkor érted meg, amikor már Isten szemével tudsz rátekinteni.

Amikor látod egyben a történéseket – akkor kaphatsz a miértekre kielégítő választ.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?