• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

4. A sors akkor

A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá.
Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket.

Akiknek a lelkében a sok szenvedés, fájdalom és csalódás árán felébredt a vágy a jobb és igazabb után – találkozhatnak az Isten Igazságával, egy olyan útra lépve, mint a spiritizmus, azok számára, akik megértek rá, hogy a jobbat és igazabbat elfogadják, a lelkiismeretet benne kiképezhessék, s valami eredményt tudjanak felmutatni az életben.

A fő cél, amiben minden ember-léleknek találkoznia kell – Isten keresése, Isten törvényének és akaratának kutatása.

A Teremtés Törvényének megismerése. Csak az az ember képes arra, hogy biztosan kövesse az álmait, aki elég őszinte ahhoz, hogy amikor letér a saját útjáról, akkor ezt beismerje önmagának. Csak úgy tudja korrigálni rossz döntéseit.
Az ember másképpen nem jut el eredeti céljához. Az élet nem mindig kegyes hozzánk, de mindig tartogat egy kiutat arra, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz.

Számomra 2012 májusa hozta el a változást.

Nincsenek véletlenek, ami e teremtett világon történik mindannyiunk életében, egy szigorúan elrendelt Isteni terv szerint alakul.

Zsinórban negyedik alkalommal jártam Csíksomlyón, a Pünkösdi búcsún, s most is mint máskor, a búcsú után, készülődtünk az éjszakai virrasztáshoz, hogy reggel megtisztult szívvel köszönthessük a felkelő Napot a Nyeregháton. Sok év óta először telt el úgy a búcsú, hogy nem esett és nem verte jég a bűnös lelkeket. Estére lehűlt az idő és cseperegni kezdett az eső. Éjfél után már fáztunk és nagyon fáradtak voltunk, s hárman ülőhelyet kerestünk a zsúfolásig telt Boldogasszony Kegytemplomban.

Ez a hatalmas templom sok zarándoknak ad menedéket a búcsú idejére, és az a légkör, ami ott bent átjárja az emberek szívét, semmihez sem fogható. Imádkoztunk, meditáltunk és próbáltunk ébren maradni. Mint derült égből a villámcsapás, jött az érzés – amiért az Égieknek egy életen át hálával tartozom.

Ültünk hárman egymás mellett, két barátnőmmel, s egyszer csak történt valami. Egy beavatás részesei lettünk. Ahogy ott ültem, három csakrám aktiválódott egyszerre: a szakrális, a torok és a szív csakra.
Addig soha nem tapasztalt szexuális vágy lett úrrá rajtam, egy nagyon erős szerelem érzés kíséretében, s késztetést éreztem arra, hogy ezt megosszam a világgal. Ez az egész érzés a középpontomba koncentrálódott – a szív csakrában – és határtalan Krisztusi Szeretet érzést, békét és nyugalmat éltem át. Olyan tökéletességet és harmóniát, hogy az emberi ésszel el sem képzelhető.
Félelem és csodálat keveredett bennem, s éreztem, hogy lennie kell körülöttünk valami univerzális erőnek, mely meghaladja a felfogóképességemet.
Éreztem Isten jelenlétét.
Abban a pillanatban világosan láttam, hogy e világon semmi sem különálló, hogy minden és mindenki összetartozik.

Nem értettem, mi történik velem. Ez maga a csoda! Hogy is tudnám ezt leírni? Valami olyan lehet, amikor a lélekben a vonzódás kiemelkedik a tudatlanság homályából, s az Isteni szeretet-érzés felszínre lép – a szerelmi érzés által. Ez alól az ember nem vonhatja ki magát. Ez egy hatalmas előrelépés, fejlődés, amely megadja a szellemnek a lökést az anyagból való kiemelkedéshez. Egy olyan érzés kerített hatalmába, amit még a Földön nem éreztem.

Mellettem állt egyik nagyon jó barátom, Őrangyalom, akitől sokat tanultam az évek folyamán – s úgy éreztem, föl kell állnom, a nyakába ugranom, és közölnöm Vele, hogy őrülten szeretem!!! Azt éreztem, ez ki kívánkozik belőlem, és hogy tudatnom kell az emberekkel, hogy mennyire szeretem őket s hogy legszívesebben a szívemre ölelném az egész világot.

Amikor az egóm észlelte a dolgot, fölébredt, tiltakozni kezdett, s én kezdtem azt érezni, hogy valami nincs rendben velem – mintha megőrültem volna. Normális vagyok én? Mi a csoda történik itt?
Próbáltam a gondolataimat elhessegetni, de valahogy mindig ugyan oda tértem vissza, ahhoz az érzéshez.
Később az érzés kicsit alább hagyott, és óriási boldogság járt át.
Szeretettel teli szívvel vártam a Nap-keltét, s talán életemben először mérhetetlen hálát éreztem azért, hogy élek.

Délután a szálláson barátnőm kérdezgetett, kíváncsi volt, hogy mi is történt a Kegytemplomban. Ő látta a történéseket, amiket én „csak” éreztem, és tisztába volt vele, hogy mi történt valójában.
Annyi minden történt velem az utóbbi években, megváltoztam, nézeteim s hitem miatt oly sok ütközésben volt részem, hogy nem akartam egy újabb pofont az élettől, így nemes egyszerűséggel tagadtam le érzéseimet, s hazudtam ezzel egy olyan embernek, akit tiszteltem és szerettem.

Boncolgatta nekem az Ikerlelkek összetalálkozását.
Mély meggyőződéssel, komolyan magyarázta, hogy elérkezett az idő, amikor egyre több ember talál rá lelke elveszett felére.

Mivel Isten úgy teremtette az embert, hogy ha megérik a lelke a duál-szeretet állapotára, itt a földi világban rátaláljon lelke másik felére, de mindez egy nagyon hosszú út, egy hosszú fejlődési folyamat végén következhet csak be. Sokat kell szenvednie az embernek, amíg a Szellemi Én világos látásával beletekinthet az ő alsóbbrendű természetébe és meg tudja bírálni a maga igazságával a helyes és helytelen cselekedeteket.

Én most saját tapasztalataimat teszem közzé, megosztva Veled kedves olvasóm lelkem legbensőbb titkait. Egyre többen éljük ezt az érzést s mindenki másként éli meg.

Én arra kérlek Téged, ne higgy Nekem! Ez az én igazságom. Keress, kutass, tapasztalj és találj rá a saját igazságodra.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?