• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

17. A hibákat úgy kerülheted el

A hibákat úgy kerülheted el, ha tapasztalatokat szerzel. Tapasztalatokat úgy szerzel, ha hibákat követsz el.

Már 2012-t írtunk.

Jöttek a jelek kicsi családom részére, hogy eljött a változás ideje, s az idő egyre fogy.
Év elején két tűzeset is kialakult otthonunkban.
A gyermekek már érzékelték, de a párom nem hitt benne, átsiklott felette. Jöttek a bírságok, egyik a másik után, de ez sem győzte meg.

Én közben pszichológushoz jártam, aki regressziós hipnózisban időben visszavitt, majd hozzásegített, hogy megéljem a halálélményt. Azóta nem félek a haláltól, úgy tekintek rá, mint egy új kezdetre, Arra is rájöttem, hogy a halál az egyetlen biztos az életben, minden más bizonytalan és változó.

Párkapcsolati téren nem jutottunk eredményre, ahhoz én egyedül kevés voltam, párom viszont elutasította a segítséget. Ekkorra már egy hatalmas szakadék állt kettőnk közé, s ez egyre csak mélyülni látszott. Az év második felétől elszomorítóan megromlott a kapcsolatunk. Érzelmi életünk már régen halott volt, s bár érzékenyen reagáltam az energiákra, nem éreztem kettőnk közt a szeretet áramlását. Házasságunk nagy válságokat élt át, Bár egymás mellett éltünk, egymás kezét fogva – két különböző irányba tartottunk.

Gondolkodtam rajta, hogy elköltözöm otthonról, de ebbe nem egyezett bele.

Minden kapcsolat – történés, valahonnan valahová tart. Arra kell figyelnünk, hogy úton vagyunk-e még? Az együttlét mit hoz ki belőlünk, előrelépést, derűt, szabadságot vagy rosszkedvet, beszűkülést, idegességet?

A kapcsolatunk változik és benne mi is változunk, de ha már úgy érezzük, hogy nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül el lehet búcsúzni. Haragszunk a másikra, hogy nem vált olyanná, amilyenné mi elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy mi olyat kértünk tőle, amit nem tud megtenni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Egyszer s véglegesen. Van ez így, hisz nem vagyunk egyformák, s nem fejlődhet a lelkünk egyformán.

Mindannyian saját feladattal érkeztünk ide a Földre, hogy tapasztaljunk, tanuljunk, fejlődjünk – egymást segítve.
Úgy látszik, karmikus sorsfeladatunknak végére értünk.
Már nem segítjük egymást, csak gátoljuk a fejlődésben, így sorsszerű volt, hogy 2012 év végére elromoljon minden. A kettőnk között kialakult sorsközösség erősebb volt annál a fájdalomnál, amit kapcsolatunk felszínessége okozott – ezért tudtam benne maradni hosszú ideig a házasságban, akkor is, amikor már nem szolgálta fejlődésemet.

2012.12.21. Furcsa dátum.
Valami átfordult. A régi világ megszűnt.

Csupa női és férfi energia, s milyen érdekes, a nőiből van több. Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve a női energiák fognak dominálni.
A nők és a férfiak egyaránt a női oldalukat kell előtérbe helyezzék és fejlesszék. A befogadó, intuitív, empatikus, szerető minőséget kell kibontakoztassák életükben.

Mást is jelent ez a számsor: véget ért az Isteni Kegyelem időszaka. Új dimenzió-kapuk nyíltak meg, melyeken keresztül nem csak az isteni segítség áramlott felénk, hanem nagyon sok ártó energia is az Univerzumból.
Aki eddig nem dolgozott magán, nem változtatta meg eddigi életét, az emberekhez és a Mindenséghez fűződő kapcsolatát, nem ismeri föl, hogy a változó világgal neki is változnia kell – az a következő években egyszerre kapja az összes mocskot a fejére, nehézségek és betegség formájában.

Hogy ez kinek mennyire fog fájni, az a csomag súlyától függ.

Milyen furcsák is vagyunk mi emberek. Mindig csak utólag jövünk rá dolgokra. Ha holnap kiderülne, hogy halálos beteg vagy, nem vesztegetnéd az idődet felesleges dolgokra, nem érdekelne, hogy mi számít jónak és mi számít rossznak. Azt tennéd, amit a szíved diktál és a fennmaradó idődet úgy töltenéd el, hogy valóban boldog legyél, mint egy kisgyermek, aki egy új játékot kap. Nem számítana se pénz, se munka, semmi, ami a többi embernek fontos, csak azt tennéd, ami igazán boldoggá tesz, hiszen nemsokára úgyis vége. Egyetlen dolgot felejtünk el – hogy ez mindenkire igaz. Mindenki halálos beteg. Egyszer mindenkinek véget ér az utazása. Holnap vagy tíz év múlva, nem számít. Ezért csak olyat tegyél, ami boldoggá tesz, olyan emberekkel vedd körbe magad, akikben örömödet leled. Ne foglalkozz semmivel és senkivel, csak a szíveddel. Bármit is mond az ész, szíved az egyetlen őszinte dolog az életedben!
Kövesd hát, amíg véget nem ér e csodás utazásod és akkor nem számít majd, hogy melyik nap lesz az utolsó.

2012 decemberében, amikor a gödör aljára kerültem, azt hittem, onnan már nincs kiút, hogy kártyavárként omlik össze minden, ami addig a pontig az életemet jelentette. Isten nem hagyja cserben gyermekét – egy mentőövet dobott nekem. Utamra vezette Ikerlelkemet.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?