• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

13. MIND EGYEK VAGYUNK…

A nehézségek – amiket kaptam, létem egy mélyebb megértését szolgálják, hisz a legnagyobb veszteségek közepette halljuk csak meg a legnagyobb Igazságokat.

Minden történés része az utazásnak – nincs jó és rossz, csak tapasztalás van.
Gyógyulnak lelki sebeim – növekedésem ajándékát hozva el számomra. E sebek által ébredtem rá erőmre, s a hatalmamra – ami bennem van.

Olyan kapu nyílt ki Lelkemben, ami lehetőséget ad arra, hogy átlépve rajta, elinduljak álmaim megvalósítása felé – egy sokkal magasabb szinten.

De még várnom kell, mert köd borult a tájra. Nem látok tisztán. Csatát vív bennem az érzelem és az értelem – és sebzett Lelkem, feltett kérdéseire válaszért kiált. De hiába – nincsenek válaszok. Itt a fizikai síkon. Így tovább kell lépnem. Pedig ami itt romlott el – itt kell helyrehozni – odafönt már nem lesz rá lehetőség.

Egy Lélek nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy meg tud bocsátani annak – aki az elkövetett fájdalmak miatt képtelen bocsánatot kérni. És erre egyetlen oka lehet… Hogy tiszta Szívből Szeret!

Voltam ettől már sokkal nagyobb gödörben is és felálltam, hisz teli voltam lelkesedéssel, volt előttem egy álom és láttam az utat – mely eléréséhez vezet.

Most mindez hiányzik, hisz úgy érzem szétesett minden körülöttem. Csak Vagyok. Lebegek a nagy semmibe Ég és Föld között, és azt érzem – most először életemben – hogy elfogyott előttem az út… Belül mélységes béke tölt el, de nem tudom – hogyan tovább?

Az éjszaka távoli helyeken jártam, és csodálatos emberek vettek körül. Köztük volt Jézus, s én kerestem a lehetőséget, hogy beszélhessek Vele. Felbukkant, majd eltűnt. Hiába akartam közel kerülni hozzá – nem sikerült. Végül feladtam…

Ekkor megtörtént az, amire nem számítottam – olyan közel került hozzám, hogy EGYÉ vált Velem, egy leírhatatlan élményt nyújtva számomra ezáltal.

Semmi sem érkezhet meg hamarabb az életünkbe, mint pont abban a pillanatban, amikor a Kozmosz idővonala és a Lelkünk fejlődési útja összeér…

A látható – a láthatatlannal. Az érzékelhető világ – a felfoghatatlannal…

Amikor reggel felébredtem könnyes volt a szemem és erősen hasogatott a fejem. Próbáltam elmével visszaemlékezni az éjszaka történéseire – ami elég bizarrnak tűnt.

Ha nem mutatták volna meg Nekem a Szív Tudatosságot – pár éjszakával ezelőtt – ami átveszi az elme funkcióját ott, ahol olyan történések zajlanak, melyek messze túl vannak az emberi elme határain – most joggal érezhettem volna azt, hogy ez az a pont, ahol kezdek megőrülni… Kinéztem az ablakon s megpillantva a horizonton felkelő Napot – mérhetetlen hálát éreztem, mert ismét gazdagabb lettem egy tapasztalással… Köszönöm.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?