• Ez itt, az én Igazságom.

    Talán Te is találsz benne a saját életedre alkalmazható megoldásokat.
    Olvasd figyelmesen, s tanulj a hibáimból!

12. A BÉKE SZIGETE

Amikor úgy gondoltam, hogy ma nem írok – tévedtem. Istenanya Szerelme ébresztett.
Igen, jól értettétek, nem elírás történt. Olyan Szerelmet éltem át – általa – ami semmihez sem fogható. Ez nem Férfi – Nő szerelme. Ez sokkal több annál!
Szinte lubickoltam ebben az állapotban – és azt kértem, bárcsak sose érne véget!
Az idő állni látszott, mialatt mérhetetlen béke és nyugalom töltötte el egész lényemet.

Azt hittem Lelkem érzelmei nem hagynak maguk után papírra vetendő nyomot. Hát nem így történt.
Az Isteni Szerelem, amivel Istenanya átölelt engem – írásra késztetett. Nem miattam – miattatok, mivel üzenni szeretne általam a világnak.

Ez az egész kialakult kaotikus helyzet a bolygón, egy új nézőpontba helyezte egész életem. Számomra nem a káosz és zűrzavar időszaka jött el – ellenkezőleg. A karantén által egy sajátságos védőburkot érzékelek magam körül, egy üveggömböt – aminek belsejében a béke szigete honol, ahol nyugalom, biztonság és szeretet uralkodik.

Nyilván most sokan furcsán néztek Rám – de amit leírok, azok tények. Én valóban jól vagyok, hisz ilyen nyugodtnak még nem éreztem magam ebben az eszement világban, mint most a kijárási tilalom idején.
Ritkán mozdulok ki, az utcák üresek – nem sok embert látni. Nézem a virágzó fákat s az alant szálló madarakat, az azúrkék Eget s a szikrázó napsütést. Körülöttem csend van és nyugalom. Hálás vagyok érte, mert tudom, miért történik mindez!

Szárnyaim kitárva a Föld fölé szállok, s ahogy visszanézek – látom az egész bolygót. A háborgó tenger mélyen alattam dobálja az Égre vad hullámait. A hajó mély léket kapott…

Saját kezűleg ácsolt csónakom kikötött egy kis Szigeten – Istenanya tenyerén – s a fedélközből figyelem Földanya vajúdását, amint szüli az Új Világot.

Körbenézek, s itt – ott látok pislákoló fényeket. Szeretetem nyilait kilőve feléjük – elküldöm saját Fényemet, hogy hitet és erőt nyújtsak számukra e nehéz időkben.
Vannak, kik szívüket tartják nyílvesszőm elé, de vannak olyanok is, akik kitérnek előle.
Mindenki maga dönt.

Én szólok hozzátok, és soraim által az Ég üzenetét továbbítom számotokra. Többet nem tehetek!
Első könyvem utolsó lapjain – hat évvel ezelőtt írtam már Nektek a süllyedő Titanicról, ami végóráit éli – de nem figyeltetek Rám.

És írtam a Kárpátiáról is – mely ugyan a hajóóriás nagyságához fel sem érhet – mégis maroknyi legénysége, erejét megfeszítve siet a hajótöröttek megmentésére… S ha majd a hullámok csitulni látszanak, áthajózom a Szigetről a Kárpátiára – hogy ott segíthessek tovább…

A túlélőkön.


vissza a könyv tartalomjegyzékéhez

Please follow and like us:
Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?